2014.05.04. Megemlékezés Bulyovszky Gyuláról
2013-ban elevenítettük fel azt a hagyományt, hogy évente megemlékezünk Rákoskeresztúr szülöttéről, Bulyovszky Gyuláról, aki a márciusi ifjak egyike, majd költő, újságíró, publicista volt. Tavaly rövid életrajzát ismertettük, idén egy újévi írásából olvasott fel Zászkaliczky Pál felügyelő.
„Hál’ Istennek benne vagyunk az új esztendőben, és túl a szerencskivánatokon, üdvözlő verseken és mindenféle ajándékokon.
E nap a felebaráti szeretet rendkivüli napja. Ilyenkor az idegen ember is mind csupa jót kiván egymásnak, máskor az atyafiak sem férnek meg együtt. Az unalmas férjnek e napon – hallatlan – eszébe jut, hogy kedves nejét tán illendő volna valamivel meglepni, máskor egész éven át elhanyagolja. – A szobaleány minden jókat kiván asszonyának s eltöri az újdonat új porczellán findzsákat. – A fiatal ember csinos arany függentyűt visz kedvesének. Szive dobog, midőn a lépcsőkön fölhalad. Nem is egyet lép, hanem hármat egyszerre. Ah, egy percz múlva boldog leszek! Gesztenyeszin fürteimből egy hajkarika Milám keblén fog pihenni. Mila elfogadja a függentyűt, s keblére akasztja a – fekete hajat. És igy tovább. Mindenki érzi, hogy az újév egészen más, egészen jobb, mint az a veszedelmes régi volt.
E nap továbbá a nagylelküség és jótékonyság szép erényeinek napja. Ha családos ember, özvegy, vagy nőtlen vagy, e napon mindenesetre másokról is kell gondoskodnod. A Szilvester-éj után kissé nyugtalanul alszol, a punsch szesze háborgat,az ablakhoz mégy, kinézel: virrad-e már? Egy zsiros ember bedugja hozzád a fejét: Boldog újévet kiván az m* utczai lámpagyújtogató. – Alig szunnyadsz el, kis angyalkák egy rózsafüzérekkel koszorúzott bőségszarut öntenek ki fejedre. Örömmel serkensz föl a gyönyörü apró csecsebecsék láttára; – s ágyad mellett a kárpit-asztalkán már ott fekszik pirosan, zölden, tarka-barkán a sok – gratuláló vers; magadnak fáradnod sem kell, e napon mások törlik tisztára szemeidet. S mily badar ironiával vannak e költemények szerkesztve: Hattyú-fehér papiron jönnek a kéményseprők; kik házfödeleken mászkálnak, miért ne emelkedhetnének a Parnassusig, hol most ugy is csak a földszint-poezis divatozik.”
Megjelent a Délibáb című lap 1855. január 6-iki 1. számában.
Eredeti helyesírással!
