Harc a nőággal; örökösödési perek. A béke ára. Podmaniczky János szerepe. A báró és barátai; demokratikus felfogása. Hodossy Mária házikisasszony; feleségül veszi.
A régi magyar jog szerint a leányokat csak olyan jószágokban illette meg a fiúkkal egyforma örökrész, amelyeket az adományos és kifejezetten mindkét nem "utriusque sexus" számára kapott. A Podmaniczky-családnak pedig, mint fentebb láttuk, legtöbb birtoka ilyen fiági volt s a nőágat kizárták még a közös, osztatlan földvár-vezsenyi uradalomból is. Beleznayné, meg Bujanovszkyné, különben is vagyonos, gyermektelen özvegyek, ebbe belenyugodtak, de a harmadik asszonytestvérnek, Orczy Lőrincné Podmaniczky Juditnak utódai az egyenlő elbánás elvére hivatkozván, az egész vagyon hatodrészét1 követelték s pert kezdtek a férfiág ellen.2 Orczy Anna gr. Haller Péterné 1801-ben, br. Splényi József, Orczy Zsuzsánnának br. Splényi Gábortól származó idősb fia 1802-ben ellenmondott közös ősanyjuk, Podmaniczky Jánosné Osztroluczky Judit 1755. évi végrendeletének s kétségbevonta az 1766. évi örökösödési transactio jogos voltát.3 A pert Splényi Ferenc indította meg 1810-ben s a bíróság 1819-ben megállapította, hogy vérség címén megvan a perre való joguk.4 A per, mely súlyos anyagi következményeket vonhatott maga után, az egész családot izgalomba hozta. Az öreg kegyelmes úr is mindent megmozgatott, hogy a férfi-ágat győzelemre segítse. Radvánszky Karolina János fiát teljhatalmú megbízottjának vallva,5 ügyességére és energiájára bízta magát és családját s a fiatal báró nagy erővel nekilátott feladata teljesítésének. Mindent maga intéz és ellenőriz s az ügyvédek periratai széljegyzeteivel vannak tele. József báró is sokat adott János öccse véleményére s ha valamit nem tudott vele megbeszélni, ideges szemrehányásokkal illette.6
Más oldalról is érte a Podmaniczky-családot támadás. Osztroluczky Judit egyetlen testvérének Mariannának, ki Zmeskáll Lászlóhoz ment feleségül, leszármazottjai, a Szmrecsányi-családbeliek kezdtek pert a kir. táblán ellenük. Azt vitatták, hogy a vagyon Osztroluczky eredetű, tehát őket felerész illeti meg.7 A Szmrecsányiakra nézve az első ítéletek kedvezőek voltak. Mikor Kubinvi Miklós 1822-ben a második terminuson már a Podmaniczkyakra nézve valamivel előnyösebb ítéletet megküldte János bárónak, ezt fűzte hozzá: "Jól jártunk, hogy előbb alkudtunk meg T. Róth úrral, mert most reflexe hanc sententiam, egynehány ezer forintokkal feljebb srófolta volna Nagyságodat! Re jó érzései vagynak Nagyságodnak! Meg tudja találni az időpontot, amint mondják a tempót!"8 Maga ez a levél beszédes bizonysága Podmaniczky János fontos szerepének, melyet a perekben betöltött. Az ügy azután egyre jobb fordulatot vett s jelentéktelenül összezsugorodott.9
Az Orczy-ággal való küzdelem 1818-tól kezdve, Bujanovszkyné halála után, öltött komolyabb jelleget. Splényi generális, gr. Haller, br. Vécsey, gr. Török, mind Podmaniczky Judit leszármazója, erőszakos foglalásokkal is. megpróbálkozott a Bujanovszkyné-féle hagyatékon s Dengelegről, meg Keresztúrról 50 boglyaszénát magához ragadott s ökröket hajtatott el.10 Benyovszky Péter, a család ügyvédje szolgabíró útján tette közhírré, hogy a szolgáló nép csak az administrátornak engedelmeskedjék, a tisztek pedig ellenálljanak, de vér ne folyjon. Igazukat majd a kancellárián fogják keresni"11 Ez áldatlan helyzet láttára József báró öccsét Jánost bízta meg, hogy ezt a "gazdátlan jószágot is" kezelje és rendbehozza.12 Ettől az időtől fogva nem is volt több foglalás,13 amit az ifjú báró éberségének lehet tulajdonítani. Ő intézte a pénzügyi dolgokat is. József bátyja ezt írta neki: "A számadásokat a te jelenlétedben akarom revideálni s nagy gyönyörűségemre szolgálna, ha majd egyenes, szíves indulattal... értekeznél velem, vajmi könnyű volna akkor dolgainkban eljárni."14 Öccse halogató természete azonban többször kihozta béketűréséből az öreg urat. A Splényiek egyik levelükre erélyes hangon sürgették a választ, mit Podmaniczky József meg is ígért, de unokaöccse nem foganatosított.15
A Splényi-per 1824-ben került a királyi táblára,16 s János bárónak, hogy a perek menetét figyelemmel kísérhesse, egyre többet kellett utazgatnia úgy Pestre, mint Becsbe. Pesten, hogy anyjának terhére ne legyen, szállodába és pedig rendesen a szénatéri Két arany oroszlánba szállott.17 Bécsben a Károly főherceg szállodában vett magának rendesen szállást. A Becsbe utazáshoz útlevél is kellett18 s oda fuvarosok váltott lovain, de saját hintáján ment.19
Fellépett János báró és testvérei ellen Bujanovszkyné halála után a Róth-család is, Podmaniczky Johanna és Pongyelóki Róth György tábornok leszármazói. Ekkor is Podmaniczky Jánosnak kellett helyt állania, ki az 1822. jún. 14-én Szentkirályi László ítélőmester előtt kötött egyezséggel elérte, hogy Róthék 60.000 conv. frt. (darabját 3 ezüst húszasával számítva) ellenében lemondottak minden birtokigényükröl.20 A Róth-család azonban, csekély kivétellel, a pénzt nem kapta kézhez, hanem helyette a négy testvértől négy drb., egyenként 14.500 frt.-ról szóló kötelezvényt nyert.21 E megállapodásról a Podmaniczky fiúk így nyilatkoztak: "János bátyánk kitűnően működött és solemnis transactio által nagy részét a veszedelemben forgó jószágoknak megmentette testvérei javára."22 A következő esztendőben, József bátyjuk halála után újból kellett osztozkodniok az ingóságon, a bútor, ezüst és gazdasági felszerelésen.23
Hátra volt még a legközelebbi leányágnak, a gr. Wartensleben- és Kosztolányi-családoknak kielégítése Podmaniczky József hagyatékából.24
A testvérek most is János bátyjukat kérték fel, hogy kiegyezzék Kubinyi Miklós jogügyi igazgató és Benyovszky Péter uradalmi ügyvéd segítségével a leányággal.25 1823. szept. 2-án jött létre József nádor ítélőmestere, Szentkirályi László előtt az egyezség, melyben néhai Podmaniczky Amália gyermekei, a Wartensleben grófok, továbbá Podmaniczky Zsuzsánna Kosztolányi Józsefné "atyafiúi indulattal a harmóniát ivadékaikra ruházni igyekezvén", továbbá, mivel az első Gyömrőn birtokot akar szerezni, az utóbbi Nyitrában lakik és csekély hasznát vehetné a Podmaniczky birtokoknak s "nem kevésbbé a familia dísze kedvéért is" lemondanak a Beleznayné, Bujanovszkyné és Podmaniczky Józseftől örökölt s még édesanyjuk haszonélvezetében lévő vagyonról, nem számítván ide a Radvánszky-ágról esetleg rájuk háramló örökséget, fiú testvéreik: Podmaniczky János, Mihály, László és András javára, kik viszont őket fejenként 20-20.000 conv. frt-tal kárpótolják, vagyis egy-egy ágat 40-40.000 conv. frt-tal.26 Ezt az összeget a fiúk részint készpénzben fizették meg, részint kötelezvényt adtak róla, illetve magukra vállalták a leány-ág adósságait.27
Ugyanebben az időben az ifjabb ág is küzködik a nőági rokonokkal. Itt a pert Hodossy Sámuelné Podmaniczky Juliánná indította meg nőtestvérei nevében is.28 Az öreg kegyelmes úr elkeseredve írta János bárónak, hogy a leányok feltétel nélkül akarják a jószágokat, most már "ő, ki eleget fárasztotta lelkét és tüdejét e dolog fejtegetésében" egészen Sándor és Károly bárókra hagyja az intézkedést, mert a leányokat hiába kérlelte, hogy egyezzenek ki fiútestvéreikkel, hiszen sokat úgy sem kaphatnak, "de mégis megrontják a famíliát."29
Közben az Orczy-ággal egyre komolyabb jelleget öltött a per. Már a Splényiek javára 6500 frt-ot le kellett tenniök a bíróságnál30 s 1830-ban már azon tépelődött János báró, hogy miként kerülhetnék el a végrehajtást.31 Amíg csak lehetett, késleltették a dolgot, de végre mégis csak kénytelenek voltak egyezkedni a felperesekkel.32 Először br. Splényi Gábor altábornagy és br. Orczy Zsuzsánna ivadékaival (három férfi és négy assszony: br. Vécseyné, gr. Festetichné, gr. Szirmayné és Dessewffy Sándorné) jött létre az alku; kik 50.000 conv. frt-ért mondtak le igényeikről.33 Hogy a Vécseyek javára elrendelt végrehajtást elkerüljék, ezzel az ággal (gr. Vécsey Miklós septemvir és br. Orczy Mária ivadékai: egy férfi és három asszony, gr. Törökné, gr. Csákvné és Czóbell Lászlóné) is kiegyeztek 51.000 conv. frt-ban 1836. okt. 9-én. Majd br. Orczy Anna és gr. Haller Péter főispán örökösei kerültek sorra 1837. febr. 24-én (ezek voltak: három férfin kívül br. Henterné, gr. Kornisné és Almásy Jánosné), kik szintén 51.000 c. frt-ot kaptak. Legutoljára maradt az Orczy-fiág, négy férfi és két asszony: gr. Draskovichné és br. Wenckheimné 1837. febr. 25-én 51.000 conv. frt-tal.34 Ilyen módon Podmaniczky Judit ága per útján 203.000 conv. frt-ot kapott.
Hogy ezt a sok pénzt előteremtsék, megint kölcsönre szorultak. Kölcsön vettek több közintézménytől35 és pénz helyett részben kötelezvényt adtak a kielégítésre váró atyafiaknak. Több ilyen tartozásból lett idővel per;36 a Czóbell-családdal 10.000 conv. frt. miatt különösen heves.37
Özv. Podmaniczky Lászlóné az adósságok törlesztésére a tiszaföldvári és kiskartali jószág jövedelmét rendelte.38 Szükség is volt erre, mert nemcsak a leányággal folytatott hosszadalmas per került sok pénzbe; rengeteget emésztett fel a Beleznay örökségért való küzdelem is s az a sokféle más kereset, melyet a Podmaniczky-család részben elődjeitől örökölt, részint János báró és testvéreinek személyével volt kapcsolatos.39
*
Ha Podmaniczky Jánosnak a keresztúri levéltárban gondosan megőrzött sok ezer darabra menő levelezését nézegetjük, szemünkbe tűnik, hogy csak kisebb részben volt mágnásokkal összeköttetése (Teleki, Orczy, Ráday, Prónay, Brudern), annál inkább köznemesekkel s polgárokkal. Sűrűn levelezett vidéki papokkal, tanítóval, jegyzővel, pesti iparossal és kereskedővel és pedig nemcsak hivatalos ügyben, hanem barátilag. A levelek hangja nagyon barátságos. János báró a legnemesebb értelemben vett demokrata volt abban a korban, melyben az embereket a származás még olyan ridegen elválasztotta. Viselete is magán hordta ennek érdekes bélyegét: voltak drága, igazán főúrhoz méltó ruhái, de fiatal korában hosszúra növesztett hajában görbe fésűt hordott, akárcsak a nép fiai.40 Kár, hogy arckép nem maradt róla. Ez abban leli magyarázatát, hogy ő is hitt abban a családi babonában, hogy akinek képmását megörökítik, - az nem él soká.41
Podmaniczky János bizalmas viszonyban volt: Rudnay Dénessel, Darvas Menyhérttel, Földváry Ferenccel, Csorna Zsigmonddal, Retsky Lászlóval, nem is említve anyai ágon való unokatestvérét, Ljházy Lászlót; míg össze nem különböztek, Szabó László kapitánnyal stb.42 de legbensöbb, legigazibb s bár erre valamikor egykori tanára képtelennek hitte, önfeláldozó, sírigtartó híve volt Bernáth András hevesi közbirtokosnak és főszolgabírónak. Leveleiben "Egyetlen egy Andrásom"-nak43 címezgette s kimutatta iránta baráti szeretete minden jelét. Mivel azonban késedelmező volt, barátját is sokszor megvárakoztatta. "Írd meg, hogy eljössz" - veti papírra Bernáth e sorokat -, "mert nincs rosszabb a bizonytalan várakozásnál, holnap tehát okvetlenül írd meg, hogy mikor jössz ide, mert mindig szívesen várlak".44 Mivel a báró sokszor utazgatott, gyakori eset, hogy Bernáth nem találta otthon, vagy pedig őt Podmaniczky, ha hivatalos úton volt. Ilyenkor őszinte sajnálkozás hangja cseng ki váltott leveleikből.45 1820-ban a főbíró keresztkomának hívja barátját, de már két hét múlva búsan tudatja vele, hogy az ifjú emberbimbó lehervadt, de így folytatja levelét: "azért te nekem csak úgy komám maradsz, hiába mondja a példabeszéd, hogy meghalt a gyerek, oda a komaság".46 Egymást kölcsönösen megajándékozgatták földjük első zsengéivel. 1820. nyarán így ír Bernáth: "Szégyenkezve küldök tíz pár dinnyét, tudván, hogy neked ennél szebbek vagynak; azonban tsak olyan kalappal köszön az ember, a mitsodás vagyon: de hogy tiszta szívből küldöm, igaz az."47 Veje, Badits Pál, vármegyei esküdt fülemilével kedveskedett a bárónak, kalitkájában 1-2 itce hangyatojással. A gyanakvásra annyira hajlamos báróra jó hatással volt Bernáth derült kedélye. 1824-ben így rótta meg bizalmatlanságáért: "Hogy igaz ember kevés vagyon, a nagy kár; de így volt ez ezelőtt is; az azonban nagy baj, hogy sok ember az igaz embert sem tartja annak."48
A polgári körökkel való barátságnak volt következménye, hogy János báró megismerkedett Hodossy Máriával, későbbi feleségével. Gyakran megfordult az ifjú főúr Szilágyi István gombkötőmesternél, kinek boltja "Mátyás királyhoz" volt címezve s Pesten a Kígyó-utca szegletén állott, szemben az Úri-utcával.49
Szilágyi István tekintélyes iparos volt. Feleségül, mint a céhek életében szinte általános, egykori mesterének: Hodossy Andrásnak, ki 1807-ben lett Pest város választott polgára,50 özvegyét, Láng Annát vette.51 Az asszony már második felesége volt Hodossynak, akinek első feleségétől, Veszely Teréztől, maradt egy leánya: Mária.52 Ezt mostoha anyja nevelte serdülő kora óta.
A városi polgárság a nemesi származásnak, ha volt is ilyen, semmi hasznát sem vette, sőt sokszor kárát látta. Hodossy András sem igazolta nemességét Pesten, de később összekötötték családját azzal a pozsonyvármegyei Hodosi Hodossy familiával, amely ott már a XIII. században virágzott.53 Hodossy Andrást azzal az Andrással azonosították, ki 1765-ben született Hodoson, Hodossy Ferenc és Hangyás Mária fiaként.54 Veszely Terézia 1773-ban született Pesten s leánya volt Veszely Ágoston gombkötőmesternek és Straub Máriának, János leányának.55
János báró, ha be-benézett Szilágyi uram üzletébe, mindig ott találta a mester bájos, ifjú mostohaleányát, Hodossy Máriát, ki a vevők körül foglalatoskodott. Megsajnálta szegénynek kettős árvaságát s egy szép napon azzal az ajánlattal állott elő a szülőknek, hogy a hajadont házához veszi s rábízza háztartásának vezetését. A leányka, úgylátszik, kapott az ajánlaton s így vonult be 1821-ben Podmaniczky János detki lakóhelyére házikisasszonynak.
Mari kisasszony hamarosan jól beletalálta magát új szerepébe. A háztartásban ügyesen forgolódott, szorgalmas, lelkiismeretes volt s kiérdemelte a báró teljes megelégedését. Ha gazdája távol volt, hűségesen referált neki a napi esemé-
nyekről, a gazdaságról s minden egyébről, mi csak Podmaniczky Jánost érdekelhette. Közben szélesítette ismereteit. 1825-ben ezt írta anyjának: "Én már zongorán játszom és tanítóm mindezideig az én kedves báróm, ki szívesen megtesz mindent énnekem."56 Hodossy Mária lassanként egyre nélkülözhetetlenebb lett a Podmaniczky háznál s a báróval váltott levelei gyöngéd érzelmekről tanúskodnak.57 Választófal gyanánt állott azonban köztük annyira különböző társadalmi helyzetük, a kemény, büszke édesanya, ki aligha adná beleegyezését e házassághoz, meg aztán, János bárónak késedelmes természete, ki ilyen fontos döntő lépésre nem tudta magát egykönnyen elszánni. Maradt ő tovább is magának élő agglegény, kitől úgy látszott, a házasság gondolata a legtávolabb állt. így érthető benső barátjának, Bernáth Andrásnak 1824. jan. 23-án írt következő levele: "Azt hallottuk, hogy te megházasodtál, hanem nevettük ezt és el nem hittük."58
Hodossy Mária Podmaniczky János házánál tisztes helyet töltött be. A ház barátai Bernáth, Szabó kapitány s mások, ha levelet írtak, el nem mulasztották volna, hogy Mari kisasszonyról is meg ne emlékezzenek pár üdvözlő szóval. A fiatal leány nemcsak a társaság tagjaihoz volt kedves, lehajolt ő a föld népéhez, a nyomorult koldusokhoz is, segélyezte őket s gondoskodott róluk.59
Bár Podmaniczky János szívesebben beszélte a magyar nyelvet, melyet tisztjei, jobbágyai és cselédjei között általában használt, Hodossy Mária kedvéért, kinek német volt az anyanyelve, vele mindig németül beszélt és levelezett. Bár meggyőződéses protestáns volt, róm. kath. vallású házikisasszonyát nemcsak nem akadályozta vallása gyakorlatában, hanem inkább ő küldte ünnepein templomba.60
Fokozatosan emelkedett Hodossy Mária mindig jobban és jobban a báró kegyeiben s lett egyre fontosabb tényező a háznál, annak igazi úrnője. Végre eltökélte magát Podmaniczky János is, a döntő lépés megtételére s beszerezvén mindkét egyháztól, Dubraviczky alispántól a szükséges dispenzációt, legbizalmasabb embereinek: Petényi Salamon Jánosnak, a kitűnő ornithológusnak, Orlefl Károly pesti polgárnak jelenlétében összeeskettette magát Pesten Hodossy Máriával, Albach Szaniszló ferencrendi atya által. A házasság olyan csendben és feltűnés nélkül történt, hogy a báró testvérei is csak hosszú idő múlva szereztek róla tudomást. Podmaniczky János akkor azzal mentegette magát, hogy "dob és trombita mellett nem tartottam az esküvőt és különben is gyengélkedő nőmet kímélendő, saját házamnál tartottam."61
