2014.02.09. Báró Podmaniczky Jánosra emlékeztünk

1883. február 8-án hunyt el báró Podmaniczky János, Rákoskeresztúr földbirtokosa, gyülekezetünk akkori felügyelője. Az egyházközség akkori határozata szerint halála évfordulóján megemlékezünk róla. A keresztúri istentiszteleten Zászkaliczky Pál felügyelő Dr. Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János (1786—1883) életrajza (MTA, Budapest, 1933) könyvből olvasott fel részleteket:

Podmaniczky János már 1853-ban készített egy végrendeletet, de ezt Pest város tanácsától, mely a város levéltárába helyezte el, visszakérte. Így jött létre azután 1880 márc. 5-én végrendelete, melyben Rákoskeresztúron és Ferihegyen mindent Zsuzsánnának hagyott, Mariskának pedig, bár a kötelesrészt már tulajdonképen kikapta, hogy ne legyen gyermekei kegyére utalva, hagyta a petényi és palojtai birtokokat.
A végrendelet így kezdődik: "Halálom biztos beálltát tudom, de a percet, melyben az bekövetkezik, nem; nehogy halálom készületlenül érjen, ép elmével, teljes öntudattal, érett és megfontolt elhatározással, következőkép végrendelkezem: Porlandó testem adassék a mindnyájunk közös anyjának a földnek vissza; lelkemet a mindenkor és mindenütt jelenlevő Mindenhatónak, kinek létem köszönöm, ki kegyes volt éltem fonalát ily hosszúra nyújtani, ki megengedte gyermekeimben és unokáimban örömömnek élvezetét és végre, ki minden tetteim és utaimban támogatott és vezérelt, adom vissza."
1883. febr. 8-án reggel halt meg. Halála a keresztúri anyakönyvben így van megörökítve: "Méltóságos Aszódi Báró Podmaniczky János Úr földbirtokos, Rákoskeresztúr, 101 éves, végelgyengülésben." Febr. 11-én három lelkész temette el a halottat. Győry Vilmos pesti lelkész, ki a templomban beszélt, ezt az alapigét választotta: "Elmégy apáidhoz nagy békességgel, eltemettetel jó öregséggel". Beszédjében idézte az egyik keresztúri földmíves szavait: "Meghalt a mi édesatyánk, ki lesz, aki a szegényen segítsen?" Földváry Mihály, Pest vármegye alispánja, a régi táblabíró-világ tipikus alakjaként állította az elköltözöttet a hallgatóság elé s arra kérte a közönséget, hogy kövesse a báró-féle takarékosságot, mely azért vont el magától mindent, hogy a köznek annál többet adhasson, hogy családját boldogítsa és segítsen a szegényen.