2013.10.19. Besztercebányai kirándulás

Szép őszi napot kaptunk Urunktól az október közepére kitűzött kirándulás idejére. Korán indult a "Vaszil-transszal" (bár most Miklós vezetett) 40 fős csapatunk, hogy 180 km-t utazva megérkezzünk az egyik legépebben megmaradt központú felvidéki bányavárosba, Besztercebányára.

A várost Thüringiából ide telepített németek alapították, és már a XIII. század közepétől a rézbányászat volt a gazdagságuk alapja. Míg 300 éve csak a németeknek voltak városi jogaik, 100 éve a németség aránya 50% alá csökkent, a magyarságé 40% fölé nőtt, mára a lakosság 98%-a szlovák. A kb. 80000 lakosnak 10-12%-a evangélikus.

A számos látnivaló közül néhányba - szándékunk ellenére - nem tudtunk bemenni. Zárva volt pl. a vártemplom. A Thurzó-ház múzeumának jelenlegi lego-kiállítása sem vágott a csapat profiljába.

Ezen csalódásaink ellenére is nagy élmény volt a gyönyörű házak, paloták közé zárt főtéren sétálni. Megállni pl. a Mária-szobor alatt, amelyet korábban azért helyeztek át, hogy ne zavarja a városba érkező szovjet pártfőtitkár, Hruscsov programját.

A gyönyörű főtér méltó háttérnek bizonyult a "kötelező" csoportképek elkészítéséhez is.

Sikerült azonban bejutnunk az evangélikus templomba, amely belső szépségével mindannyiunkat magával ragadott.

Elsétáltunk a Bethlen-házhoz is, ahol a 30 éves háború után Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet magyar királlyá választották, valamint ahhoz az épülethez is, ahol Bél Mátyás élt, amikor a helyi iskolában tanított.

Hazafelé jöttünkben megálltunk Garamszegen is, ahol egy 1100 főt befogadó, 1726-ban kizárólag fából épült evangélikus templom (úgynevezett artikuláris hely) áll, amely méltán tagja az UNESCO világörökség listájának. Sokunk talán éppen ezt az épületet zárta a mai napon igazán szívébe. Külön meglepetés volt, hogy az éppen esketésre készülő lelkésznő szépen beszélt magyarul, hiszen - mint ez kiderült - korábban pesti teológiánkon is tanult.