2013.07.16-23. Finn fiatalok látogatása

Köszönöm és Kiitos!

Július 16-án, kedden este kicsi, ám annál lelkesebb keresztúri csapat várakozott a Liszt Ferenc Repülőtéren. Idén először nem csupán idősebb, hanem fiatalabb testvérgyülekezeti tagok is meglátogattak minket! Raumából és Noormarkkuból egy tizennyolc fős csapat érkezett, négy felnőtt vezetésével. Szerencsénk volt, mert Seppo Sattilainen és Samu Repo lelkészeken kívül még egyikük sem járt Magyarországon, így a rendelkezésünkre álló egy hétben igazán sokszínű programmal készülhettünk.
Első nap – még kissé szégyenlősen, a nyelvi akadályokkal is küzdve – bejártuk Budapest belvárosának főbb látványosságait. Voltunk a Hősök terén és az 1956-os emlékműnél, a Városligetben, a Gellért-hegyen, a Bazilika kupolájában és a budai várban. Habár a nagy meleg és hosszú séta igen kifárasztott mindenkit, este a Szimpla Kertben vacsoráztunk, hogy a pesti diákok kedvenc helyéből is – szó szerint is – ízelítőt kapjanak.
Csütörtökön utaztunk a BKV-hajóval, ahol végre felengedett a hangulat. Olyan fontos kifejezéseket, mint hogy „nagyon szép vagyok”, tanultunk megy egymás nyelvén. A délutánt az Állatkertben töltöttük, ami a fotók tanúsága alapján nagyon tetszett nekik.
Péntek pihenőnap volt a vendéglátók számára, ugyanis aznap a Balatonhoz látogattak el. Hamar kiderült, hogy mindig kaphatóak fürdésre – a 38 °C-os meleg még a magyaroknak is sok volt, nem hogy a finneknek.
A hétvége igazi kalandként indult számukra: a Mátyás-hegy csúszós-mászós barlangtúrája bár mindenkit meglepett, sokak szerint leírhatatlan élmény volt (és nem csak azért, mert hirtelen nem jutott eszükbe a megfelelő angol szó). Ezek után azonban nem csoda, hogy egy újabb barlangséta helyett a Palatinust választották. Vasárnap közös istentiszteleten vettünk részt, ahol a finn fiatalok, a keresztúri kórus és Seppo Sattilainen szolgáltak. Ünnepnaphoz méltón hatalmas ebéddel folytattuk a napot, ahol bebizonyosodott, hogy a finnek bármikor, bármennyi fagyit képesek megenni. Délután ellátogattunk a Memento Parkba, amely igen vegyes érzéseket váltott ki a csapatból: az idősebbek komolyan, a fiatalok pedig egy számukra már idegen rendszer nevetséges lenyomataként élték meg a szoborparkot.
Hétfőn sajnos a Libegő keresztül húzta számításainkat, így a betervezett Kalandpark is elmaradt. Egy közös palacsintázás, egy vásárlókörút (a fiatalok között csak két fiú volt), majd egy egész délutános Széchenyi Fürdő azonban feledtette mindezt.
Keddre már mindenki igencsak elfáradt, azonban ezt a búcsúebéd – nagyon finom bográcsgulyás – és a fergeteges játékok mindenkivel elfeledtették. Ekkorra már felszabadultan tudtunk együtt játszani, nevetni, beszélgetni. A délután nagyon hamar eltelt, és arra eszméltünk, hogy ismét a reptéren állunk: ezúttal azonban hosszú búcsúzkodás, ezerszer is elmondott „good bye”-ok közepette.

Kiitos – a finn fiataloknak, hogy habár meleg volt, sokat kellett menni és nehezen ment az angol, mégis nyitottak és érdeklődők voltak. Reméljük, olyan barátságok születtek, amelyeknek lesz folytatása.
Köszönjük – a keresztúri ifinek és vezetőségnek, akik kitartással, idővel és energiával nem spórolva álltak az ügy mögé. Reméljük, hogy a munka mellett ugyanúgy szórakozás is volt, és nem marad el a folytatás!