2013.06.25-07.06. Finnországban jártunk

Sokan sokféleképpen és hosszasan meséltek már nekem a finn vendégszeretetről. Egytől egyig mindenki csak jót mondott a finnekről és ódákat zengtek arról, hogy milyen szeretettel fogadják az odaérkezőket. Ebben az évben lehetőségem nyílt megtapasztalni, hogy ezek az állítások mind igazak, sőt a valóság még ezeket is felülmúlja. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiszálltunk a repülőgépből Tamperében, felvettük a csomagjainkat és elindultunk kifelé és kapunál a raumai evangélikus gyülekezet tagjai közül jó páran virágokkal a kezükben vártak bennünket, nyakunkba borultak mintha régi barátok lennénk, pedig a gyülekezeti csoportunkban többségben voltak azok, akik most jártak először Finnországban.    Az egy enyhe kifejezés, hogy a tenyerükön hordoztak bennünket. Mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Színes és tartalmas programok a gyárlátogatástól a hajókázásig, a szaunázástól a városnézésig, a múzeumi tárlatvezetéstől a szabadtéri színielőadásig, tengerparti sétától a horgászásig; baráti beszélgetések, számos gyülekezeti esemény, közös áhítatok és éneklések, kulináris finomságok és mindez hatalmas szeretettel csomagolva. Ezt a hatalmas ajándékot kaptuk a raumai és noormarkkui gyülekezetektől.

Miben különbözik egy gyülekezeti csoport látogatása egy sima turistaúttól? – teheti föl jogosan a kérdést az, akinek még nem volt része ebben.
– Turistaként ilyen közelről nem lehet megismerni egy másik ország kultúráját, értékeit.
– Ez az út egy több évtizedes gyülekezetek közötti testvérkapcsolat sokadik állomása. Ott van mögötte az a számtalan személyes kapcsolat, amely átível nyelvi- és földrajzi határok fölött és összeköt családokat, embereket.
– Egy ilyen úton, ennyi találkozást megélve és átélve újabb színeit, jelentésárnyalatait ismerhetjük meg a következő fogalmaknak: „keresztyén közösség”, „testvéri szeretet”, „egyház”, mert ha kicsit kinyitottuk a szemünket és a lelkünket, akkor észrevehettük, hogy ez az út, zarándokúttá válhatott, megláthattuk, hogy Valaki velünk vándoron, közösséget épít és testvérekkel ajándékoz meg. Vele és miatta lehet igazán több az út.

Kovács Áron