2013. február 10. Megemlékezés Podmaniczky Jánosról

A rákoskeresztúri istentiszteleten megemlékeztünk Podmaniczky Jánosról. Halála után a gyülekezet presbitériuma határozott arról, hogy évente gyász-emlékünnepen kell megemlékezni róla. Ez a kötelesség évtizedek óta feledésbe merült, mostantól ismét felelevenítjük. Tóth Péter tiszteletbeli presbiterünk által összeállított rövid életrajzot Zászkaliczky Pál felügyelő olvasta fel. Ezeket a sorokat közöljük az alábbiakban.

Podmaniczky János 1786-ban született. 1804-ben a lőcsei evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd Sárospatakon folytatott jogi tanulmányokat.

Jól beszélt németül, szlovákul és latinul, de értette a franciát is.

Igen tehetséges és szorgalmas fiatalember volt, ezért a Podmaniczky és Ráday család úgy döntött, hogy az 1808-as pozsonyi országgyűlésen ő képviseli őket.

1809-től a család közös 50.000 holdnyi birtokának (Pest, Nógrád, Hont és Szolnok vármegye) teljhatalmú megbízottja.

1822-től a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség felügyelője lett.

1838-ban a nagy pesti árvíz idején személyesen segédkezett. Keresztúri kastélyában barátai, ismerősei családjainak nyújtott menedéket. A Deák téri evangélikus templomban és a hozzátartozó épületben szorongó kb. 800 fő árvízi menekült részére nagy mennyiségű élelmiszert küldött. Nemes tetteiért 1842-ben Pest városa tiszteletbeli polgárává választotta.

A magyar nyelv hivatalossá tételének egyik aktív harcosa volt. Támogatta a Lánchíd építését, a Földrajzi Társaságot, valamint a Nemzeti Kaszinó létrehozását.

A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségnek többek között harangot adományozott, támogatta a templomtető javítását és 1861-ben a leégett iskolát újjáépítette.

Szorgalmas, precíz, szigorú, de jószívű ember volt, aki javaihoz mérten igen takarékos, szerény életmódot folytatott.

1873. február 8-án hunyt el, és február 11-én Győry Vilmos temette el a rákoskeresztúri evangélikus temetőben. A Pesti Evangélikus Egyház (ma Deák téri gyülekezet) lelkésze beszédében egyik keresztúri földműves szavait idézte: "Meghalt a mi édesatyánk, ki lesz, aki a szegényen segítsen."