2012.10.13. Gyülekezeti kirándulás: Szécsény-Ipolytarnóc
Október 13-án került sor gyülekezetünk őszi kirándulására. Ezúttal Palócföldre, az Ipoly mentére látogattunk el: Szécsénybe és Ipolytarnócra. Egy gyülekezeti kirándulás mindig jó alakalom arra, hogy azok, akik régi ismerősök, kötetlenül beszélgethessenek – buszban, fehér asztalnál, séta közben – akik pedig még nem, vagy csak látásból ismerik egymást, azok személyes ismerősként üdvözölhessék egymást a legközelebbi találkozáskor. Istennek hála, megtelt a nagy busz, amivel utaztunk.
Először Szécsényben az XIV. században alapított Ferences-rendi kolostort és templomot tekintettük meg. A kolostor és a templom építésére Szécsényi Tamás erdélyi vajda adományaként került sor. A kolostor első építkezéséből fönnmaradt részei: a gótikus csillagboltozatos sekrestye, a föléje épített gótikus terem és a templom szentélye. Itt Szécsényben az 1705-ös országgyűlés alkalmával kiáltották ki Vezérlő Fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet, akinek tiszteletére a sekrestye felett elhelyezkedő gótikus terem ma a Rákóczi-szoba nevet viseli.
A kolostorlátogatás után a magyar vidéki barokk építészet értékes emlékét, a szécsényi Forgách-kastélyt néztük meg. Az épület előzménye, a középkori várkastély 1456-ban már állt. A mai barokk kastélyt a Forgách család 1753-1763 táján építtette.
Harmadiknak az evangélikus templomban jártunk. Okiratok igazolják, hogy az evangélikusoknak a 17. század első felében a várban kőből épült templomuk - mely a török időkben fürdő volt - paplakjuk és iskolájuk is volt. A jelenlegi evangélikus templom a hívek gyűjtéséből, banki hitelből és nemkülönben a Pulszky család áldozatkészségből épült fel 1884-1892 között. A templomot 1899. július 2-án szentelte fel dr. Baltik Frigyes püspök. A templomban Zászkaliczky Pál felügyelőnk rövid áhítatot tartott.
Az ebéd a Gesztenyés-kertben természetesen a környékhez illő módon készített sztrapacska volt. (Többek véleménye szerint a keresztúri sztrapacska „természetesen” jobb!)
A délutáni program az ipolytarnóci ősmaradványok megtekintése volt. Cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági szörnyek lábnyomai, a vulkáni tufa áradatában összesült maradványok, s mindezek eredeti helyzetükben, egy geológiai tanösvény mentén ismerhetők meg.
Ipolytarnóc nevét a tövében 8 méter kerületű és közel 100 méter hosszúságúra becsült óriási megkövesült fa tette híressé. A helybéliek „Gyurtyánkő-lóczának” nevezték el, kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. A fatörzs megkövesedését valójában a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta. Az egykori óriásfenyő törzsének már csak 3 nagyobb töredékét láthatjuk eredeti helyzetében, nagy részét széthordták.
Igen érdekes volt az a két bemutató-csarnok, ahol a felszínre bukkanó homokkőben páratlan értékű ősállati nyomok maradtak hátra. (A területen a tudósoknak 11 gerinces állatfaj ős-orrszarvú, őz, szarvasfélék, ragadozók és madarak kb. 17 millió éves lábnyomait sikerült beazonosítaniuk!)
Megnéztük azt a térhatású (3D-s) vetítést, amely bemutatta milyen lehetett a környék 17 millió évvel ezelőtt. A bejárat melletti moziteremben pedig egy fantasztikus virtuális időutazáson vehettünk részt a jövőben és a múltban. (Ez 4D-s mozi volt: hogy az illúzió teljes legyen, a képpel összhangban még az ülésünket is ide-oda rángatták!) És még egy érdekesség: a bejáratnál külön épületet emeltek annak a néhány mocsári ciprus törzs-maradványnak, melyet a bükkábrányi külszíni lignit bányában találtak.
Köszönjük az élményekkel teli, jó hangulatú kirándulást, a körültekintő szervezést, Istennek pedig külön a gyönyörű őszi időt!
Herzog Ferenc
