2012.09.16. 500 éves a raumai templom

Meghívást kaptunk a raumai testvérgyülekezettől, hogy vegyünk részt a templomuk 500 éves évfordulójának ünnepségén. A programok már régóta folytak, de a sorozat záró alkalma szeptember 16-án volt. Gyülekezetünket Szetlik Tibor és Zászkaliczky Pál felügyelő képviselték.
Vasárnap délelőtt ünnepi hálaadó istentisztelet volt úrvacsoraosztással. A liturgia szolgálatában Kaarlo Kalliala turkui püspök, valamint a gyülekezet korábbi 3 lelkésze vett részt. Igét hirdetett Seppo Sattilainen igazgató lelkész.
A kb. ötszáz fős ünneplő gyülekezet hivatalos volt a templomkertben megrendezett közös ebédre, amikor is egy nyárson sült egész disznót daraboltak fel értő kezek. Ezután került sor a köszöntésekre, amikor mi is átadhattuk ajándékunkat.
Délután a program ismét a templomban folytatódott. Több zeneszám között előadások, köszöntők hangzottak el. A legérdekesebb – valószínűleg – az a beszéd volt, amelyet egy fiatalember az ősi raumai nyelven mondott el. A reakciókból felmérhető volt, hogy csak az idősek értették, a fiatalabbak számára már ismeretlen ez a nyelv.
A napot – lévén hogy a templomot eredetileg a ferences rend építette – katolikus mise zárta. Azaz csak zárta volna, mert a meghívott pap nem jött el.
Köszönjük a raumai testvérek a meghívását. Hálásak vagyunk az Úristennek, hogy ismét alkalmunk nyílt északi testvéreinkkel, barátainkkal tartalmas beszélgetéseket folytatni, a lelkész úrral pedig közösen keresni a további, hosszú távú kapcsolat lehetőségeit, új területeit.

Az ünnepen készült néhány képet Fotóalbumunkból itt nézheti meg.

Gyülekezetünk felügyelője a következő sorokkal köszöntötte az ünneplő közösséget:

Tisztelt lelkész úr, kedves ünneplő gyülekezet!

Olyan gyülekezetből jövünk, amelynek legnagyobb temploma 69 éves, két másik 73, és a legidősebb idén lesz 80. Ez összesen 295 év. Ha ehhez még hozzászámoljuk az 1800-ban épült, és 1945-ben a kommunisták egyik első intézkedéseként lebontott régi templom 145 évét, még mindig csak 440 évnél tartunk.
Tehát személyünkben az unokaöcs jött el köszönteni a nagybácsit a születésnapján.
Amikor Dávid király templomot akart építeni az Úrnak, azt Isten nem engedte meg neki, de a következő ígéretet küldte el Nátán prófétával: „Fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. … A te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.” (2Sám 7,12.16) És mi tudjuk, hogy Salamon valóban megépíthette a templomot, amely valóban Isten háza lett, mert „az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.” (1Kir 8,11b) Azt is tudjuk, hogy a babiloni fogságból való szabadulás után a lerombolt templomot újjáépítették. Bár Ezsdrás könyvében már nem olvassuk azt, hogy az újjáépült templomot Isten Lelke birtokba vette volna.
Talán addigra az Úrnak már más tervei voltak az emberiséggel. Az Ő végtelen bölcsességében már látta a hatalmas gótikus katedrálisokat, a keleti kupolás szentélyeket, a rákoscsabai kistemplomot az 50 férőhelyével, és látta már a raumaiak 500 éve elkészült templomát. Mert Neki addigra már más tervei voltak.
Mert azt a Dávidnak tett ígéretet az Úr egészen máshogy akarta betölteni, mint ahogy akkor Izráel népe értette. Mert Dávid háza Jézus Krisztusban valóban örökre megmarad, az ő trónja a Mennyben örökre szilárd. És ezáltal az ígéret mindannyiunk számára valósággá lehet.
Az Atya Jézus Krisztusban kilépett a választott nép határai közül, vele minden nép és minden ember felé elindította a szeretetéről szóló üzenetet. Ezért épülhettek templomok a keresztyénség 2000 éves története során a világ bármely pontján. És ezért épülhetnek még ma is.
Van egy magyar mondás: Hogy milyen öreg vagy, az nem attól függ, hogy mennyit éltél, hanem hogy mit éltél meg. Ha a raumaiak temploma azt látja, hogy van benne élet, hogy az igehirdetésben árad Isten Lelke, hogy a gyülekezet rendszeresen él az úrvacsora szentségével, akkor – bár a falak öregek – a templom fiatal, mert nemzedékről nemzedékre megújul.
Kérem az Urat, hogy úgy áldja meg az ő raumai népét, benneteket mind, hogy ez a templom még szolgálhassa a Földön küzdő egyházra bízott ügyet, egészen az ő dicsőséges eljöveteléig.