2012.04.21. Presbiteri csendesnap

A megválasztott presbitereket hívtuk, hogy az iktatás előtti napot a szolgálatra közösen készülve töltsük el. Az invitálás a házastársaknak és a tiszteletbeli presbitereknek is szólt, így negyvenen ültünk a gyülekezeti teremben egy nagy körben.
Vendégszolgálatra Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület tavaly nyugalomba vonult püspökét kértük fel, aki hiteles megszólalásával mindannyiunkat magával ragadott.

A napot ismerkedéssel kezdtük. Véletlenszerűen párokat alakítva kellett kis felkészülési idő után a másikat bemutatnunk. Összekerültek egymást 70 éve ismerők, de olyanok is, akik csak látásból tudtak a másikról.
A délelőtt fő része püspök úr bibliatanulmánya volt Jn 21,15–19-ről. Megismerhettük a Feltámadott Péterhez intézett szavainak hátterét, körülményeit, de annak mélységét is. Háromszor kérdezte meg az Úr az apostoltól: Szeretsz-e engem? Végül szembesülnünk kellett azzal, hogy ez a kérdés nem csak akkor szólt Péternek, hanem ma felénk is hangzik. Tudunk-e erre feltétel nélkül, szívből igennel felelni?
Az ebéd utáni előadás címe: A presbitérium mint szolgáló közösség. A témából püspök úr a közösség szóra helyezte a hangsúlyt. Felhívta a figyelmünket, hogy az Újszövetségben ezzel a kifejezéssel (görögül: koinónia) először az Apostolok cselekedeteiben, a pünkösdi gyülekezet történetében találkozhatunk. Érintette a páli levelekben való előfordulások többségét. Mindegyik textus azt erősíti, hogy a közösség egymással való megélése akkor valósul meg, ha az egyszerre Krisztussal, mint közös középponttal is épül. Mert ettől leszünk több egy egyletnél, ettől leszünk az Ő egyháza. És ez jelenti a közösséget a hitben, a kereszt hordozásában, az Ige és az oltár körül.
A napot a templomban úrvacsoravétellel zártuk le. Ittzés János első fiának párnapos korában, az akkori hatalmi erők tiltása miatt megkereszteletlenül való elvesztését említve tett bizonyságot arról, hogy azok számára, akik nem ismerhetik meg az Urat, végtelen kegyelméből, nekünk pedig, akiknek megadatott a lehetőség az ő megismerésére, bűnbocsátó irgalmának elfogadása miatt van lehetőségünk a vele való végső, örök közösség elérésére.

A személyes feltámadáshit mélyen áthatotta a napot, így került elénk többször az a kép, hogy amit ma hiszünk, azt majd az Isten országában megtudhatjuk, megkérdezhetjük, sőt, megbeszélhetjük Pállal, Lutherral, de magával Jézus Krisztussal is.
Sokan jöttünk el úgy a templomból, hogy ennél gazdagabb napot nem is készíthetett volna nekünk az Úr a hatéves presbiteri ciklus elején. Hála legyen érte Istennek!

A csendesnap további képeit a Fotóalbumból itt megnézheti.