2011. december 9-11. Ádventi könyvvásár a Fő téren

2011-ben, először a kerület történetében a Fő téren ádventi vásár volt. Az önkormányzat jóvoltából az egyházak is kaptak egy-egy bódét. December 9–11. között a Huszár Gál könyvesbolt segítségével könyvvásárt tartottuk. Az alábbiakban erről adunk közre személyes impressziót.

December 10., szombat. Amikor először szó volt a könyvvásárról, „gondolkodás nélkül” vállaltam egy egész napot. Ahogy közeledett az időpont, egyre kevésbé volt kedvem egy 8-9 órás szabadtéri programhoz. Aztán jól felöltöztem (dupla zokni, bundás bakancs, kötött pulcsi), és 9:50-kor leszálltam a Fő téren a 97E-ről.
A bódénál már Ilus és András várt, az előző napi árus. Odaadta a pénzt, a kulcsot, segített kipakolni, ellátott néhány jó tanáccsal és kedvesen elköszöntek. A szombat délelőtti piacozók meg-megálltak a pult előtt, nézelődtek. A könyvek mellett kisebb ajándéktárgyak (faliképek, keresztek, naptárak, matricák) is vannak előttem.
Egy középkorú úr messziről startol a bódéra, gondolkodás nélkül felkapja Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról című kötetét. – Ezt kérem – mondja, fizet és távozik.
Idős bácsi téblából, látom, hogy inkább beszélgetne, mint vásárolna. Felemlegeti nemrég elhunyt lelkészét, keresi azt a könyvet, amelyből 50 éve ő mesélt gyerekórákon. A készlet véges, nem segíthetek.
Fiatal pár közeleg. A lány érdeklődve kacsingat a mázas kerámia falitáblákra. A fiú ingerülten továbbrángatja.
Presbitertársam érkezik megrakott kosárral a piacról. Beszélgetünk, jól esik. Énekeskönyvet vesz, mert a mostani már elrongyolódott.
A pulton kis dobozban fajtánként összegumizva kártyanaptárak. Egy férfi hosszasan a doboz fölé hajolva babrál, figyelem, de igyekszem nem bámulni. Végül átad egy köteget, 27 darab. Mint kiderül, ő egy Gyűjtő. Fizet, és boldogan távozik. Titkon bízom abban, hogy a Gyűjtemény nem csak mennyiségben, minőségben is gyarapszik ma, hiszen a kártyákon igeversek is állnak.
Zavartszemű középkorú hölgy leszegett fejjel közel lép, majd el. Ismét ide, majd messzebb. Egy-két könyvet levesz, belelapoz, láthatóan keres valamit, de ő sem tudja, hogy mit. – Segíthetek? – kérdezem, de nem reagál. Végül szeme felvillan, átrobog a pult másik oldalára, felkap egy kötetet, bele sem néz, felém nyújtja – Ezt kérem! – szól. A címre pillantok: Hogyan szabadulhatsz a depresszióból?
Sokan félszegen, néhányan agresszív tekintettel pillantanak felém, a bódén a felirat: Rákoskeresztúri Evangélikus Gyülekezet. A szemekben közöny, megvetés, de öröm és kíváncsiság is.
Egy idős, kissé ápolatlan néni sóvárog a kínálat után. Felvesz egy könyvet, a címe: Mit tenne Jézus a helyemben? – Mit, nem halnék meg! – mondja. – Kár, hogy nincs jövő péntek! – fakad ki. – Akkor mi lesz? – kérdem, és már jön is a válasz. – Nyugdíjfizetés. – Adok neki ingyenes olvasni valót, Kereső szó-t, és választhat két kártyanaptárt.
Apósom keres fel dél körül, kezében meleg langalló. Három körül (angyalként) feleségem jön lányunkkal meleg teával, dióval és birsalmasajttal. Az ellátásra nem panaszkodom.
Kisfiú rángatja felém az apját. Válla az asztal lapjáig ér, amelyről kicsit lelóg egy fakereszt. – Nézd, apa, egy Isten-jel! – kiáltja. A következő fiú ugyanezzel kardozni kezdene, szegény anyja nem győz szabadkozni.
Idős férfi Böröcz Sándor könyvét keresi. – Volt nekem, de odaadtam egy sorstársának, feltétlenül pótolni szeretném! – Böröcz Sándor lelkészünk szovjet fogságban volt Vorkután.
60 feletti úr különös kérése: – Nincsen könyvük a trianoni kiegyezésről? – Lemerevedek, próbálom magyarázni, úgy tűnik, meggyőzhető arról, hogy keveri a dolgokat. Aztán elmerengünk az országcsonkítás felett.
40-es pár érkezik. Úgy gondolom, nem régóta lehetnek együtt. Az asszony meglát egy mázas fali házi áldást, nagyon szeretné. Mosolyogva kérleli a férfit, suttog, előttem szégyelli. Az ember komoly, megfontolt tekintettel csóválja a fejét, látom rajta, hogy drágállja, hiszen még csak 10-e van, messzi a következő fizetés. Az unszolás csak nem marad abba. – Ahol ez a falon van, biztosan lesz hatása – biztatom. Végül mindketten mosolyognak, az áldás a szatyorba kerül. Remélem a falra és a szívekbe is.
Kedves arcú hölgy, ismerősnek tűnik. Hosszan, majd’ háromnegyed órát válogat, bele-beleolvas ebbe-abba. Közben beszélgetünk, ő az első, aki elfogadja az ajánlásaimat. – Katolikus vagyok, a gyerekek a református óvodába jártak, most pedig a Pál apostolban egy csodálatos evangélikus tanító nénije van az egyiknek, a Csilla néni. – Büszke vagyok. Végül gazdag csomaggal távozik.
Közben rám sötétedik. Kigyullad a fény a karácsonyfán.
Egy nagymama két unokával múlatja az időt a téren. A gyerekek fején villogó ördögszarvak. Közelítenek, de 5 méterről visszahőkölnek. Előttem Krisztus keresztje a pulton.
Presbitertársam felesége Bibliát kér. – A fiam nemrég beszélgetett egy osztálytársával a Bibliáról, aki elmondta, hogy nincs neki. Erre a gyerek megígérte, ha őt húzza a karácsonyi osztályajándékozáson, akkor kap egyet. Képzeld el, őt húzta. Nincsenek véletlenek! – Nincsenek – erősítem meg, és boldogon csomagolom a Szentírást.
Még délelőtt lépett a pulthoz egy hölgy. – Hánykor van Keresztúron az istentisztelet? – kérdi. – Fél 11-kor – mondom, és kezébe adom a Kereső szó-t. Remélem, hogy látom még. Ha igen, megérte ez a nap.