Hittantábor

Hittanosok tábora

Mint minden évben, most is útnak indultak hittanosaink Gyenesdiásra, hogy kipihenjék az egész évi

„fáradalmaikat”, amelyet az iskola és a tanulás okozott számukra. A felejthetetlen és az élményekben gazdag együttlétről készült tábori beszámoló a bővebben rovatban olvasható.

„Jöttünk, láttunk, visszamennénk!”

 Könnyek között indultunk vasárnap délután a pályaudvarról, helyesbítek, csak én sírtam, három táborozó gyermek boldog anyukája, akit segéderőként invitáltak a 2012. évi gyenesdiási hittanos táborba. A három és fél órás tikkasztó vonatút óvatos kezdete volt egy csodás hangulatú hétnek.

A vonatról leszállva lassan kaptattunk fel az izzasztó melegben a domboldalra, melynek tetején Kapernaum várt bennünket. Éva néni szinte futott, de ennek okát csak odafent értettük meg. Kapernaum Idősek Otthona valódi gyöngyszem a hétvégi házakkal teli környéken, melynek egy külön álló szárnyában kaptunk szálláshelyet. Semmiben sem csalódtunk, a szobák ragyogtak, az étel a háziasnál is háziasabb volt. Itt szeretném tölteni én is a nyugdíjas éveimet...! Nem véletlen az sem, hogy Éva néninek különösen kedves ez a hely és csodálatos vidéke.

Majdnem minden nap csobbantunk a Balatonba, de természetesen csakis egy nagy adag fagylalt után. Igazi wellness, ahogyan azt ékes magyarsággal mondjuk. Kedvünket csak a kagylók okozta sebek szeghették volna, de még nekik sem sikerült.

Reggelente Áron bácsi vezette a tornát. Fáradságot nem kímélve húzogattuk a szempilláinkat és néztünk hirtelen távolba. Teljesítettük a kalandpark akadálypályáját a sok-sok biztatásnak is köszönhetően. Hajókáztunk a Balatonon keresztül-kasul, felkaptattunk Szigliget várába, forgalmi dugót okozva ugyan, de eveztünk a tapolcai tavas barlangban, sétáltunk Keszthelyen, korongoztunk a fazekas műhelyben, és egy valódi vízimalomban hallgattuk odaadóan Elemér bácsi előadását azokról az időkről, amikor még a búzát ott őrölték. Mindeközben reggel és este jártuk Jeremiás útjait és habzsoltuk a hamvas, barna „jutalommandulákat” minden jó cselekedetünkért. Ennyi esemény és megtett kilométer ellenére mindig volt mindenkinek egy jó szava, egy kedves mosolya a közelében levőnek, egy szabad keze cipelni a vizes flakonokat vagy egy fájós lábú társat. Az utolsó este, igencsak kirúgtunk a hámból, nevetésben és huncutságban sem volt hiány.

Most, hogy megérkeztünk mi maradt a közösen töltött pillanatokból? Az, hogy hiányoznak az éneklések, úgyhogy itthon is énekeljük a dalokat, étkezések előtt, után és között. Az, hogy minden reggel vártuk az üzeneteket a dobozba, így az az ötletünk támadt, hogy apának is csinálunk itthon egyet, felidézvén a tábori hangulatot. Az, hogy még mindig a nyakunkban hordjuk a kerámia szívecskét és a gyerekeim a tábori pólóval alszanak (én csak azért nem, mert félek, hogy lekopnak róla az aláírások). Szívünkben őrizzük még Szilvi néni biztató mosolyát és Tündi néni fáradhatatlan segítőkészségét!

Hálásan köszönjük a mindenre kiterjedően pontos és odaadó szervezést Éva néninek, az esti meséket és szóvicceket Áron bácsinak a Jeremiás című film digitalizálását András bácsinak, a csomagok szállítását Zsolt bácsinak és mindenki másnak, aki hozzájárult ennek az örömteli hétnek a sikeréhez. Nagyon várjuk a tábori találkozót ősszel!

Valamit azért még üzennék Tábori Társaim! Tudtam, hogy igazán fogtok hiányozni! Mindannyian! Ezért potyogtak ismét a könnyeim megérkezésünkkor szombat délután a pályaudvaron.

Maja néni