Rákoscsaba

A rákoscsabai gyülekezet a rákoshegyi és -ligetihez hasonlóan a keresztúri lelkészek gondozásában indult útjára. 1880-ban leányegyházzá, 1911-ben fiókegyházzá alakult. Templomuk építésére már 1910-ben megfogalmazódott a szándék, de az I. világháború miatt csak 1935-ben került ismét napirendre az istenház kérdése. A tervezés 1937-ben kezdődött meg, s 1939-ben készült el mai formájában Sándy Gyula tervei szerint. Később Isaszeggel és Pécellel társult egyházközséget hoztak létre a rákoscsabaiak, majd az utóbbi időkben ismét Rákoskeresztúrhoz csatolták.

A főút mellett álló neoreneszánsz templom a keresztúri gyülekezet templomai közül a legkisebb méretű. Karakterében az erdélyi négyfiatornyos templomok hangulatát idézi. Két harangjának helyet adó tornya a főhomlokzat bal oldalán áll. A torony csúcsán kereszt, a fiatornyokon csillag látható. A falak külseje nyerstégla burkolatú. Boltíves bejárati kapuja lépésnyire előreugrik. Főhomlokzatának ablakai boltívesek, míg az oldalhomlokzatiak szegmensívesek. Belseje 70 ülőhellyel rendelkezik, hossza 13, szélessége 6,2 méter. Falai fehérek, mennyezete sík, vakolt. A karzaton a templom légterétől ablakokkal elválasztható és egybe is nyitható kicsi imaterem került kialakításra a legutóbbi felújításkor. A karzatmellvéden a Keresztség, az Úrvacsora, a Biblia, a Szentlélek és az Egyház szimbólumának mozaikképei láthatók. Az oltártérben egyszerű fakereszt, tőle balra szószék, jobbra pedig egyszerű, egymanuálos, négyregiszteres kisorgona áll. Utóbbi Trajtler Gábor orgonaművész tervei szerint valósult meg 1976-ban az Aquincum Orgonagyárban.

Mindkét harangját Szlezák László öntötte 1939-ben Budapesten. A nagyobbik 70 cm alsó átmérőjű, 150 kilós, a kicsi 60 cm-es átmérőjű, 100 kg-os, külsején Luther-rózsa látható.