1 A keresztúri levéltárban százával találhatók emlékeztető feljegyzések a báró napi tennivalóiról. III. 3. 369.
2 IV. 2. 417. 6.
3 Marczali: Magyarország története. Műv. kvt. 603. 1. Az 1811. évi, a devalváció miatt annyira szenvedélyes országgyűlésen már nem volt jelen Podmaniczky János s a tárgyalásokról Bernáth Zsigmond referált neki. III. 7. 383.
4 Benyovszky Péter jellemezte így a helyzetet 1844. okt. 6-án kelt levelében. IV. 1. 402.
5 IV. 1. 402.
6 II. 10. 301. 6.
7 Orsz. levélt. Kir. tábl. perek 4-7061.
8 Ma Malom- és Vörössáp.
9 Kálló határában.
10 Sóshartyán közelében.
11 III. 2. 324. 8.
12 IV. 1. 402.
13 A Podmaniczky-levelekben használatos területmértékek nagyon sokfélék. Holdnak nevezték az 1.000, 1.100, 1.200, 1.600 n-öles területet egyaránt s egy és ugyanazon iratban más mértékkel mérték a különböző földeket. A belsőséget, szőlőt, meg a pestrákosi réteket pl. duplán számították. Legeredetibb számításuk azonban az volt, hogy az összes földeket, termékenységük szerint "kilenc magra reducálták", vagyis akkora darab földet vettek egységnek, amelyik a vetőmagot kilencszeresen adta vissza. Ez meglehetősen önkényes és ingatag megállapítás lévén, ez az oka a pontatlan felmérés mellett, hogy a jószágoknak különböző időből származó felmérései közt lényeges eltérések mutatkoznak s egészen pontos adatokat csak a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Helységnévtár szolgáltat. Ennek csupán az a hiánya, hogy a puszták területét nem adja külön, csupán a helységével összefoglalva.
14 IV. 1. 390.
15 III. 4. 372. Benne volt abban a bizottságban is bárónk, mely a vármegyében a felkeléshez szükséges lóanyagot válogatta össze.(Ugyanott.)
16 III. 2. 324. 8.
17 Maga írja ezt, III. 4. 372.
18 Podmaniczky F.: Naplótöredékek III. 167.
19 II. 10. 301. 16.
20 Naplótöredék. II. 9.
21 III. 6. 380. A bárónénak számtalan levele maradt fenn, tele részletes utasítással, a gazdaság, termény, állat, jövedelemkezelés felhasználására vonatkozólag. (III. 8. 385., III. 7. 384.) Figyelme mindenre kiterjedt s nélküle nem adhatott fia utasításokat a család ügyvédjeinek, vagy az uradalom mérnökének sem. (II. 10. 301. 16., III. 6. 380.)
22 III. 6. 380.
23 Kubinyi Miklóshoz intézett levele, 1812. okt. 24., III. 6. 380.
24 III. 4. 372.
25 III. 8. 385., Varsány, 1828. márc. 25.
26 "Dank sey Gott, ...tlass du gesund und entlich zu Hause bist." (III. 7. 384.) Varsány, 1830. febr. 12.
27 Podmaniczky János feljegyzése szerint csak 600 drb. közönséges juh, 300 szarvasmarha és 160 ló.
28 III. 2. 341.
29 Br. Prónay Dezső szíves közlése, 1931. dec.
30 Br. Prónav Dezső közi. ~
31 III. 8. 385.
32 Mint alább látni fogjuk, ott bérlete volt.
33 Keresztúr, 1830. aug. 28., III. 8. 385.
34 III. 5. 374.
35 Sok feljegyzést találunk iratai között a detki, földvári, istvánházai ökrök, tinók kicseréléséről. III. 3. 369., III. 5. 374.
36 III. 5. 375., III. 4. 370., III. 4. 371., III. 5. 374.
37 III. 5. 375., III. 4. 370. A kereskedő egy-két ráadást mindig, megkívánt.
38 1 822-ben 718 tőkemarha és 276 tinó volt Földváron, 1826-ban 1.106, illetve 192 drb., III. 4. 371. Egy-egy vásáron 20-30 tehenet adtak el, III. 2. 365. 1828-ban 73 drb.-ot. III. 4. 370.
39 III 1. 392.
40 Wesselényi levele P. Károlyhoz. Zsibó. 1827. aug.29., III. 9. 389.
41 III. 8. 385., III. 7. 382.
42 III. 8. 385.
43 IV. 1. 392.
44 IV. 1. 390.
45 IV. 1. 390., III. 9. 389., III. 7. 383.
46 III. 4. 371.
47 A keresztúri levéltár százával őrzi az erre vonatkozó leveleket III. 6. 380. III. 9. 389. III. 5. 376., III. 7. 383., III. 8. 385., III. 5. 376., III. 3. 369., IV. 1. 390.
48 III. 9. 389.
49 III. 2. 341.
50 Pl. Gebrüder Lejeune, III. 3. 367., III. 6. 380.
51 III. 5. 375.
52 Juhtejből készíttetett sajtot is, kerek és téglaalakú formában. 1810-ből van rá adat, III. 5. 375.
53 Az előterjesztés címe: "Oekonomische Ansicht der TiszaFöldvár Herrschaft", III. 6. 380.
54 III. 4. 371., III. 4. 372.
55 Földváry Miklós is hozzá fordult juholtóért himlő ellen. Péteri, 1827. ápr. 29., III. 7. 382.
56 III. 2. 341.
57 1820-ban a bort akónként, 56.6 liter, hat, illetve négy frt-jával adták el, IV. 7. 392.
58 Br. Podmaniczky Frigyes Naplótöredékei szerint.
59 1827-ben felhívást kapott, hogy a selyemhernyó tenyésztés érdekében epreskertet telepítsen, III. 9. 389.
60 III. 4. 372.
61 Mir die Natur zür Wirtschaft Talente gegeben.
62 "Meine Mühe und Fleiss war auch nicht ohne Erfolg; es ging Ihre Wirtschaft bis jetzt immer besser, als alle übrigen herumliegenden Wirtschäfte." III. 4. 372.
63 1839-ben, III. 2. 324. 8.
64 Pest. 1819. jan. 7., III. 7. 382.
65 Pest, 1819. jan. 23., III. 7. 382.
66 1831-ben, IV. 1. 402.
67 Pest, 1829. május 19. Aláírás: Török.
68 III. 4. 371., III. 5. 375.
69 III. 3. 367.
70 III. 3. 369. és III. 4. 370.
71 III. 4. 371., III. 4. 373.
72 III. 8. 385.
73 I. 8. 162. 15.
74 III. 6. 380.
75 III. 4. 371.
76 III. 7. 382., III. 9. 389.
77 1813-ban Földvár és Vezseny éhezőinek kielégítését külön bizottságra bízta. (III. 8. 387.) 1837-ben a családi gyűlés határozataképpen 500 mérő árpát adott ingyen nekik, meg 2000 v. frt-ot. (IV. 1. 402.) Ha szükség volt, saját hatáskörében gyorssegélyt osztatott, többször ingyen. (III. 4. 370.) pl. 1828-ban 18 keresztúri jobbágyának adott ingyen Istvánházáról 51 kila árpát és 102 kila (1 kila 60 l.) csöves tengerit.
78 Beteg cselédjeit kórházba szállíttatta (III. 7. 384.), vagy ha nagyon sürgős volt a veszedelem, kihozatta számukra a sebészorvost. (III. 4. 370.) Pártfogásába vette a talált gyermeket is. (III. 3. 369.) 1844-ben 600 v. frt-ot osztatott ki a vezsenyi éhezők közt, 1845-ben 500 v. frt-ot. (III. 3. 367.) Ugyanez évben az árvavármegyei tömegnyomor enyhítésére 100 pozsonyi mérő rozsot adott s hogy a a szállítást egyszerűsítse, megegyezett Draskóczy Sámuel gömör-vármegyei földbirtokossal, hogy a saját termését vitesse Árvába s a báró ezt neki a pesti piacon természetben adta meg. (III. 4. 372.) 1847-ben nemcsak öcsödi szegénjeit kellett segélyeznie (III. 7. 384.), rászorult arra Dömsöd lakossága is, melynek 153 kila rozsot és 2000 frt-ot adott kölcsön. (III. 3. 367., III. 5. 375.) Ugyanakkor a pesti szegények közt is kiosztott 500 v. frt-ot és 16 pozsonyi mérő rozsot, (III. 3. 369.)
79 írta neki Vezseny község 1837-ben, IV. 1. 390. Ugyanekkor Földvár bírái is beszámoltak, hogy a kapott pénzen Tetétlenen jó rozsot vásároltak inségeseik számára, köblit 6 v. frt-ért. (U. o. 1 köböl: 120 liter, 100 ezüst, vagyis 250 v. frt-ot kaptak a bárótól.)
80 Egy pozsonyi mérő: 62.5 liter.
81 III. 2. 365.
82 III. 8. 386. A báró 1860-ban nem engedte, hogy a kamatjövedelmet más célra fordítsák. Fogalmazványa Ivánka Imre levelén. Lássunk egy kis számvetést az egyik takarék-magtárról. 1838-ban 29 gazdának kiosztottak tavasszal 153 véka rozsot; őszre kamattal 170-et kaptak vissza. (III. 8. 386.) 1840-ben már 185 vékával oszthattak ki. (III. 6. 380.) Mikor 1847-ben János báró Dömsödön házhelyeket osztott, megkívánta az új emberektől is, hogy lépjenek be a takarék-magtár tagjai közé. III. 8. 386. Dömsöd község félszázad múlva is (1883-ban a báró halálakor) hálásan emlegette ezt az áldásos intézményt, mellyel Podmaniczky János nevét halhatatlanná tette.
83 I. 8. 162. 15.
84 III. 6. 380.
85 A herédire, mely különösen sok bajt okozott neki, leginkább panaszkodott. III. 2. 341.
86 III. 5. 376.
87 III. 4. 370., IV. 1. 403. 4., I. 10. 186.
88 III. 2. 351.
89 Ma Ferenciek-tere.
90 Ma Esterházy-utca.
91 III. 7. 382., IV. 1. 390.
92 Dömsödöt először 1765-ben vette zálogba 32 évre gr. Koháry Jánostól Beleznay Miklós és testvére Mihály. Erre 1776-ban 5000 frt auctiot fizettek. 1791-ben Szlávy Ignác örököseinek részét szerezte meg 11,000 frt-on Beleznayné. III. 5. 376. Apajt csupán Beleznay Miklós vette zálogba 28 évre, 40.000 frt-ért. 1798-ban Koháry Miklós mindkét jószágra 20.000 frt. auctiot vévén föl, özv. Beleznayné Podmaniczky Anna Máriának adta 10 évre zálogba, ki 1802-ben újabb 33.000 frt. auctiot fizetvén a zálogidő letelte előtt, 1808-tól számított újabb 15 évre zálogba vette. Koháry Ferenc herceg azonban már 1815-ben Pest vármegye előtt zálogváltó-pert kezdett, mivel azonban időközben meghalt, leánya, Mária Antónia, Coburg Ferdinánd herceg felesége, 1828-ban 100.000 v. frt-ért a Podmaniczkyaknál hagyta a jószágokat 15 esztendőre, amit a bárói család "hálaadó szívvel" fogadott. IV. 1. 390.
93 Kállay János 1784-ben Beöthy Imrének adta ezt 19.500 frt-ért zálogba, ki viszont 1787-ben Beleznay Miklósnak. I. 7. 136. 1 - Podmaniczky Anna Mária úgy egyezett meg a Kállay-családdal, hogy a jószágot haszonbér ellenében visszabocsátotta neki. I. 9. 176. 5.
94 1823-29-ig Sándor báró, 1829-31-ig Károly báró adminisztrátor mellett.
95 III. 3. 369.
96 Borovszki: Pest vm. monogr. I. 123. 1.
97 III. 4. 372., III. 4. 370. A jobbágy-munka, meg az uradalom adta anyag nem került pénzbe.
98 Az 1820-as években itteni háztartása jelentékeny mennyiségű húst fogyasztott évenként kb. 2000 fontot. 400 rajnai frt. értékben. (III. 3. 369.)
99 III. 5. 376.
100 III. 1. 323. 4. Ez a számítás nagyon önkényes, mert Keresztúron pl. a két hölgy után (Bujanovszkyné zálogban bírta Beleznayné részét is) a falu kétötödrészét örökölték, 2427 kat. holdat s ezt mindössze 892 holdnak számították, bizonyára a már ismertetett "kilenc magra való reductio" szerint.
101 III. 2. 324. Megosztoztak ugyanekkor Bujanovszkyné ezüstjén s készpénzén is. (820 p. frt. és 18.350 v. frt-on. 111. 3. 367., III. 3. 369.)
102 Pest. 1819 jan. 23., III. 7. 382.
103 III. 7. 382.
104 III. 8. 385.
105 A Bujanovszky-örökséget felosztó Szentkirályi alispánnak többször kellett sürgetnie a vagyontárgyak megbecsülését. III. 7. 392.
106 1818. jún. 19-én kelt levelében.
107 III. 7. 382.
108 III. 7. 382.
109 III. 7. 382.
110 III. 5. 377., III. 3. 368.
111 III 7. 383. A vérségi birtok egy darabig szintén osztatlan volt, Károly báró tiszttartója 1816-ban tett előterjesztést annak felosztására. III. 8. 389. 1824-ben az özvegy báróné birtokán, Versegen, 6 ló, 30 ökör, 3 tehén, 16 drb. egyéb szarvasmarha volt s átmenetileg Detkről 23 szarvasmarha, meg 700 juh. III. 4. 373.
112 III. 8. 386.
113 III. 7. 382.
114 János bárónak Istvánházán saját bérlete lévén, részes volt a Körös-hídban is, mely Kunszentmárton felé vezetett. Ennek dolgában többször kellett odautaznia III 8 387
115 III. 5. 374.
116 III. 6. 378.
117 600 v. frt. bérért Fejér Istvánnak. III. 5. 374., III. 9.389.
118 III. 7. 382.
119 Ugyanott.
120 Május 14-én III. 7. 382.
121 1813 és 1823-ban, III. 2. 341., III. 2. 324. 8.
122 III. 3. 368., III. 4. 371., III. 3. 369.
123 Melynek jövedelmét egy 1808-ban készült kimutatás 657 frt-ra becsülte.
124 1808-ban 199 frt. j övedelemmel.
125 110 frt. jövedelemmel.
126 92 frt. jövedelemmel.
127 652 frt. jövedelemmel.
128 526 frt. jövedelemmel.
129 369 frt. jövedelemmel az 1808. évi kimutatás szerint.
130 Tartozott az öreg báró Róthéknak az aszódi kastély fejében 10.000 v. frt-tal; tett több alapítványt, a Ludovika Akadémiának 3546 v. frt-ot, az aszódi ev. egyháznak 4000 v. frt-ot, a pozsonyi ev. líceumnak 5000 v. frt-ot, a pesti ág. ev. iskolának (Podmaniczky József alapítványai: III. 5. 375., III. 3. 366., III. 3. 369.) stb. Ezek tehertételként nehezedtek az örökségre s mikor a Podmaniczky testvérek vagyonilag ingadozni kezdtek, János báró nyakába szakadt az egész adósság. Ebből származott azután egy csomó hosszadalmas per a hitelezőkkel (IV. 1. 390., III. 2. 327., III. 2. 355., III. 8. 386.), míg 1864-ben a Hétszemélyes Tábla meg nem állapította, hogy ő "konok perlekedőnek nem tekinthető, mert a maga negyedrészét hajlandó megfizetni". (III. 2. 355.)
131 Ekkor a kérést Podmaniczky János a következő levéllel utasította el: "A Méltóságos Úr... levelének második pontjában foglalt intését igenis elértettem, de bárcsak mindnyájan a Méltóságos Família irományait és aktáit oly rendben és biztonságban tartanák". Detk, 1820 márc. 8.
132 Az ősiség korában sokszor egy oklevél birtokától függött a birtokjog.
133 1823. nov. 25. levél szavai, II. 5. 270. 3.
134 I. 9. 170. 15.
135 IV. 2. 439. 5.
136 III. 7. 384.
137 Ez év jan. 26-án Pesten "mind egytestvér atyafiak egyben lévén és jövendő sorsukról tanácskozván", elhatározták, hogy a közös vagyont továbbra is ő kezelje s abból törlessze a közös terheket. III. 2. 351.
138 III. 2. 341., III. 4. 370.
139 Melyet 1838-ban akartak tőlük visszaváltani. III. 8.385. 1830-ban a Petes-család kínálta zálogba vérségi részét. III. 6. 380.
140 II. 10. 308. 2.
141 II. 10. 308. 3., III. 6. 380.
142 II. 10. 308. 4.
143 III. 10. 308. 6.
144 Megvásárolta János báró a közös vagyonhoz Varsányban azt a kis belsőséget, mely még idegen kézen, Böszörményi László birtokában volt, III. 2. 365., de rokona, Hodossy Juliánná Plachy Mihályné, heves- és szolnok-vármegyei birtokait Tiszainoka, Csámpa, Külső- és Belsősápon, bár megkínálta vele, nem szerezte meg, hanem gr. Teleki Józsefné kezén hagyta. (III. 7. 383.) 1824-ben Gyürky nógrádi alispán ajánlotta fel kisfaludi jószágát Podmaniczky Jánosnak zálogba. (III. 7. 382.)
145 III. 9. 389.
146 Tudvalevő, hogy a búza szereti a szikes talajt.
147 Fényes Elek Geográfiái szótára szerint. Pest, 1851.
148 III. 2. 340.
149 III. 2. 341.
150 III. 3. 366.
151 III. 4. 370. 29.000 conv. frt-ot vettek kölcsön gr. Beckers Józseftől, 20.000-et Marczibányi Lajostól, 4000-et Hajós Istvántól. (III. 2. 365., III. 8. 386., III. 3. 366., III. 2. 324. 6.) A Beckers-család 1859-ben hátralékos tőkéje miatt pert kezdett s János báró az utolsó részletet, 11.400 frt-ot 1860-ban fizette meg. (III. 3. 368.) Voltak egyéb kölcsöneik is, mert a penci és kartali jószágok árát sem tudták egyszerre kifizetni. (III. 4. 370., III. 7. 382.) Lassan kellett ezeket az összegeket a jövedelemből törleszteni, ami bizony önmegtagadást kívánt.
152 Ez Öcsödön a következő tételekből állott: kilenced, füstpénz, pálinkafőző-census, malom taxa, közös legeltetés, robot, ital- és húsmérési jog, halászat, helypénz és bolttaxa.
153 III. 7. 382. A közlegelő elkülönítésére a másik birtokossal, gr. Bedekovich-csal egyetértőleg 1839-ben indították meg a pert. (III. 8. 38(5.)
154 Rengeteg nyugta van a keresztúri levéltárban, mely erre. vonatkozó. III. 2. 365., III. 4. 371., III. 4. 370., II. 10. 301. 9., III 3. 366., III. 5. 375. stb.
155 III. 7. 382., III. 2. 324. 8., III. 5. 375. Nem lesz érdektelen, ha közöljük itt, hogy milyen jövedelmet húztak a Podmaniczky-család tisztjei és cselédjei a XIX. század első nehány évtizedében: A jogügyi igazgató fizetése: 500 v. frt., 12 akó bor (1 akó 56 1.), 36 kila búza, 36 kila árpa, 100 kila zab (1 kila 60 liter volt), 80 itce tehénvaj (1 itce 7 dl.). A rendes családi ügyvéd: 250 v. frt-ot, 12 akó bort, 32 kila búzát. 24 kila árpát, 24 kila szemes kukoricát és 80 itce tehén-vajat kapott. Volt azonban állandóan két-három megbízott ügyvéd is, ki 300 v. frt készpénzt kapott, konvencio nélkül. A század második felében a rendes ügyvéd fizetése 315 ezüst frt-ra rúgott, sőt 1878-ban már 500 frt-ra. (A tiszti fizetésekre vonatkozó adatok találhatók III. 3. 368., III. 7. 382., III. 4. 373.. III. 8. 386.) A tiszttartó fizetése: 18 kila búza, 50 kila rozs, 18 kila árpa, 52 kila zab, 10 akó bor, 150 rajnai frt. készpénz, 10 öl fa, 2 kila eleség, 200 font hús (1 font 56 dkgr.), 100 font faggyú, 150 font só. Az ispánok kaptak: 80 frt-ot, 20 mérő rozsot (1 mérő 93.8 1.), 4 mérő búzát, 6 mérő árpát, szabad baromfi-, 3-4 fejőstehén- és 20 drb. sertéstartást. A kovács, ki egyúttal baromorvos is volt, ki tartozott a földvári uradalom "minden ottlevő jószágának óvó, orvosló, nevelői, herélői, betanítási és egyéb efféle functioi elvégzésére" is, kapott: 200 v. frt-ot, 24 kila kétszerest (búza-rozs keverék), 12 kila árpa, két kila aszalék, 5 akó újbor, 40 mázsa széna, 36 mázsa tavaszi szalma, 36 mázsa őszi szalma, 2 hold kukoricaföld, 1 hold dinnyeföld. A keresztúri kovács, ki úgylátszik, nem volt egyúttal állatorvos is, lényegesen kisebb fizetést húzott. (III. 5. 376.) A cselédek konvenciója olyanformán volt megállapítva, mint napjainkban, gabonában és földben. Legtöbb készpénzt, 180 v. frt-ot a kertész kapott. (III. 4. 370.) A juhász juhtartása 100 drb. körül mozgott. Egyik-másik cseléd ruhát és csizmát is kapott; sót, szalonnát, húst (50-100 fontig évenkint) több is. A szolgáló bére volt a legszegényesebb, 18 v. frt., 1 pár topánka, 1 pár harisnya, 2 ing és 1 ruhára való perkál évenkint, ezenkívül, persze, teljes ellátás. (III. 3. 368.)
156 III. 7. 382., III. 2. 324. 8.
157 III. 5. 374., III. 3. 366.
158 IV. 7. 576.
159 III. 5. 374.
160 IV. 7. 576.
161 Pedig ő nem akarta felvenni a bérösszeget.
162 III. 7. 382., IV. 7. 576.
163 IV. 7. 576.
164 III. 4. 372.
165 Az eredetileg 14.000 régi bankó forintnyi árenda a devalvációt követő pénzrendezés után 5644 új v. frt-ban állapíttatott meg, amelyet azonban Gosztonyi kévéséit és nem akart felvenni. IV. 7. 576., III. 3. 367., III. 5. 376., III. 5. 374.
166 Ennek kibocsátására 1821-ben kezdett pert tulajdonosa. III. 7. 383.
167 III. 7. 383.
168 III. 7. 382., IV. 7. 576.
169 IV. 7. 576. Az 1816-ban megejtett elszámoláskor kitűnt, hogy a bérlő a pénzértékben történt változás folytán még 549 frt-tal többet is fizetett a kelleténél, amiről azonban lemond, ha Szabó újabb bérbeadás esetén neki elsőbbséget biztosít. IV. 7. 577. Ez azonban nem történt meg.
170 IV. 7. 577.
171 IV. 7. 576.
172 IV. 7. 573. 22.
173 IV. 7. 573. 27.
174 Idézve Vargha Gyula, I. m. 74. 1.
175 1825-30-ig évi 600 v. frt-ot, 1831 újabb 4 évre évi 500 v. frt-ot kötöttek ki. III. 7. 384., III. 4. 370.. III. 4. 373., III. 7. 577., III. 5. 374.
176 IV. 7. 573. 10., IV. 7. 577., IV. 7. 573. 15.
177 IV. 7. 577., IV. 7. 576.
178 1816-ban kibocsátott kezéből 4 gyöngyösi taxást, hogy a kapitány elcserélhesse báró Orczyval és br. Brudernnel, hogy, mint írta: "Szabó kapitány úrnak környülállásain és jövendő sorsán foganatosan segíthessek." IV. 7. 577.
179 Szabó lányának, Vilmának a báró volt a keresztapja.
180 IV. 1. 392.
181 III. 8. 385.
182 III. 7. 383., III. 7. 384., III. 6. 381.
183 III. 8. 387., III. 7. 382.
184 IV. 1. 392.
185 III. 7. 383.
186 III. 7. 382.
187 III. 6. 381. III. 7. 384.
188 III. 7. 577.
189 III. 6. 381.
190 A báró ügyvédje Wecsey Ferenc működésével nem lévén megelégedve, a kikötött fizetést (az 1809. évi megállapodás szerint: 300 v. frt. készpénz, 20 pozsonyi mérő búza, 10 p. m. rozs, 12 akó bor, fuvar és kész utazási költségeinek megtérítése. III. 4. 372., III. 8. 387.) megvonta tőle. Wecsey meg azért panaszkodott, hogy a szükséges periratokat nem kapta meg. III. 7. 384. Wecsey perre vitte a dolgot, s a bíróság tényleg megítélte számára az elmaradt 3 esztendei honoráriumot. III. 0. 380., III. <". 381.
191 III. 6. 381.
192 III. 6. 380.
193 1833. jan. 22-én Detken, IV. 7. 577.
194 IV. 7. 577.
195 Ugyanott.
196 Ugyanott.
197 IV. 7. 577.