Böjt
Böjti időszak
Hamvazószerdával (február 23.) kezdetét vette a csendesség negyven napja, amely nap a keresztény böjt kezdete, a lelki megtisztulás ideje. Ez az időszak az önvizsgálat időszaka, előkészület, felkészülés nagypéntekre és húsvétra, Jézus feltámadására.
A bűnbánati időszak akaraterősítő mozzanat is lehet egyben. Lehetőség a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és újra az Isten felé fordulásra. Ehhez lelassulásra, félrevonulásra van szükség. A böjt megtisztulás, megbékülés, segíti a gyógyulást és támogatja a kérő imádságot. A böjt nélkülözhetetlen a lelki fejlődéshez és az önismerethez.
A böjt nem csak azt jelenti, hogy nem eszel valamit, hanem azt is, amikor imádságos szívvel lemondasz dolgokról, valamiről, ami fontos számodra, hogy jobban tudj figyelni Istenre. Amikor megállsz és félreteszel fontos dolgokat. Ebben az időszakban gondold végig, hogy miért böjtölsz, mi a célja imádságodnak,
mit és hogyan tehetsz ezért, például
- gondold át a mindennapjaidat, mi az, ami lényeges és mi az, ami nem
- próbáld mellőzni a tv-t, a számítógépet és figyelj másokra, szüleidre, barátaidra,
- szabadidődet szánd mások segítésére
- legyél szolidárisabb
- tudj mértéket tartani
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományokból merít:
A 7. századtól vált általánossá a római egyházban, hogy hamvazószerdától kezdték elhagyni a húst.
A hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Az előző évben megáldott és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel”! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és megtisztulást.
És, hogy miért éppen negyven napig tart a nagyböjt?
A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.
