Raana Raas: Az ogfák vöröse (Csodaidők I.)

"A hitgiide detája hívást jelzett, az állt rajta: afara, de nem vette fel, mert találkozója volt a blathaasban Shremeya safirjával."

Aki a fenti mondatot érti, az már biztosan olvasta Görgey Etelka (írói nevén: Raana Raas) regény-tetralógiáját, vagy legalább egy részét. Egy Tolna megyei faluban református lelkészként szolgáló szerző egy elképzelt jövőbe, a 3900-as évekbe repít minket. Az emberiség már száznál több bolygót belakott, a fénysebesség sokszorosával közlekedik és a Csillagunió szövetségi rendszer folyamatosan növeli befolyását. Mindez persze csak a – nem lényegtelen – környezet. Megismerkedünk Judy-val, a félárvasága ellenére intézetben nevelkedő, folyamatosan jobb sorsról álmodozó kislánnyal, az apai durvaság miatt gazdag és köztiszteletben álló családjából menekülő Yaannal, és Giinnel, akinek emberi bölcsessége különös képességekkel társul, de akinek szép karrierjét megpecsételi mások féltékenysége és rosszakarata. A sodró lendületű és fordulatos cselekmény olyan kettészakadt társadalmat mutat be, amelyben az elit zárt családokban, jómódban él, míg a nagy tömeg, a külsősök sorsa sokszor kilátástalan. Átjárás pedig nincs, illetve ha mégis, akkor a kiszakadtat törlik a családfáról.

Ez az ismeretlen világ tehát nagyon is ismerős lehet. Ki ne tudna példát mondani politikai intrikákra, hataloméhségre, nemzedéki ellentétekre, társadalmi igazságtalanságra, vezetésre hivatott tehetség félreállítására, elkeseredett fiatalok értelmetlen rombolására. Rólunk szól tehát ez a könyv, amely magával ragadhat, „beszippanthat”, mint oly sok nagyregény. Annak, aki az elsőt már elolvasta az ad biztatást, hogy a történet folytatódik még három köteten keresztül.

Zászkaliczky Pál