Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

  Renée, az ötvennégy éves házmesternő sorozatokat néz, van egy kövér macskája, mogorva és buta, a lakásából pedig állandóan az ebéd szaga terjeng. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük, a kép teljesen megváltozik. Renée művelt, filozófusok műveit és Tolsztojt olvas, a japán kultúra igazi rajongója. A látszatot a gazdagoknak tartja fent. Azoknak, akik számára egy „okos” házmesternő nem illik bele a világról alkotott rendíthetetlen képbe.

Paloma tizenkét éves, abban a házban él korlátolt és képmutató családjával, ahol Renée házmesternő. Mindenkinél okosabb, akivel eddig találkozott. Filozófiát olvas és rajong a japán kultúráért. A környezete azonban arra kényszeríti, hogy álca mögött, burokba éljen. Éppen ezért azt tervezi, hogy a születésnapján öngyilkos lesz. Két naplót ír, amelyekben valami olyat keres, amiért érdemes lenne tovább élnie.

Kettejük tolmácsolásában ismerjük meg a történetet.

Az életük azonban gyökeresen megváltozik amikor új lakó érkezik a házba. Ozu Kakuro középkorú japán úriember, aki átlát a két főszereplő álcáján. Megjelenése lavinát indít el. A két magányos, a gazdagok ál-világában helyét nem találó ember lassan egymásra talál.

Az idősödő asszony és a koravén kislány különleges barátságának története megható meséje.

Muriel Barbery filozófiából doktorált, és ezt le sem tagadhatná. A könyv talán egyetlen kényes pontja a szereplők filozófiai eszmefuttatásai. Néha az olvasónak az az érzése támad, hogy egy előadást hallgat. Szerencsére ezek a részek összességében nem mennek a regény rovására.

Bár nem egy „izgalmas” könyv, ha a pörgős cselekmény, meglepő fordulatok szempontjából nézzük. Azonban megvan benne az, ami az embert gondolkodásra készteti.

Talán mindenki közelében él egy álruhás házmesternő...