Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Az orosz nagyregények sorába illő mű olvasását fejeztem be a minap. Az alaphelyzet XX. századi, a szereplők valószerűek, a kérdés meghökkentő: Mit kezd a világ egy zsidóból lett katolikus pappal, aki Krisztus lábnyomában akar járni? Átvitt, de szó szerinti értelemben is. Arra teszi fel az életét, hogy elterjessze a kereszténységet Izrael zsidó és arab lakosai között, megalapítsa a zsidó keresztény egyházat, ahogy ő nevezi Jakab egyházát (vö: ApCsel 21,18; Gal 1,19), hiszen az első Krisztus-követők között a jeruzsálemi közösség volt a központ, a legtekintélyesebb közösség. Eddig persze kalandos az út. A valóságos alakról formázott hősünk Lengyelországban született, számos csoda segítségével menekül meg a német megszállás alatt (ezek egyikének hatására keresztelkedik meg, és adja életét az Úr szolgálatára), végül vezetője lesz Haifában egy kis, arabokból, németekből, oroszokból, zsidókból álló keresztény közösségnek. Ivrit nyelven misézik, és olyan teológiát hirdet, amely - meggyőződése szerint - elfogadható a kiválasztott nép számára. Hogy tervei milyen úton, mennyire valósulnak meg, hogy milyen sors adatik egy ilyen elszánással dolgozó férfinak - ezt a regényből kell megtudni.

Ulickaja történetszövési technikája brilliáns. Mintha egy dokumentumtárat olvasnánk: levelek, naplójegyzetek, jegyzőkönyvek, újságcikkek során időrendi oda-visszaugrálással vezeti az olvasót. Ezáltal válik a történet valóságossá, így számunkra is életbevágóan fontossá.

És szomorúan szembesülünk az egyistenhívők, de azon belül különösen is a kereszténység belső ellentéteivel. Az egyik papnak 8 fős a gyülekezete, a másiknak 12, és már elindul a gáncsoskodás, a feljelentés, a széthúzás, a Krisztus ügyének rombolása. Pedig hősünkről elmondható: "a mi Danielünk - Isten embere. Soha senkinek nem tett rosszat, csak jót, senkiről egy rossz szót nem szólt, és neki magának nem kellett soha semmi. Soha, semmi. Ha minden keresztény ilyen lenne, mint ő, a zsidók nagyon kedvelnék őket."

Zászkaliczky Pál