Gernot Friedrich: Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban

 2007-ben jelentette meg a Luther Kiadó Gernot Friedrich Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban című könyvét. A szerző jénai (NDK - a fiatalabbak kedvéért: az egykori szocialista Németország) evangélikus lelkész, aki 1968-tól szabadságai nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta felkutatni a sztálini időkben a hatalmas ország területén szétszórt ún. Volga-németeket. Bejárta mind a 15 tagköztársaságot, járt a Kaukázusban szintúgy mint a sarkkör felett az Ob egy kis szigetén. Sokszor menekült a KGB elől, nem mindig eredményesen. Az általános létbizonytalanságra jellemző, hogy a megtalált németeknek sokszor nagyon nehéz volt a bizalmukba férkőznie, mert féltek a provokációktól.
Mi hajtotta ezt a lelkészt a sokszor veszélyes utakra, kockáztatva, hogy kémkedésért elítélik? Talán ugyanaz, ami sok magyarországit is Erdély felé irányított: kapcsolatot tartani, kifejezni a szolidaritásunkat, támogatást és segítséget nyújtani, ugyanakkor épülni is a nálunk sokkal nehezebb helyzetben lévők kitartását és megtörhetetlen hitét látva.
Akkor tette mindezt, amikor - ahogy a kötet hátsó borítóján olvassuk - "a keleti tömbben még veszélyes volt valakinek magát kereszténynek vallani. Ez a könyv a felejtés ellen született."
És hogy valóban meglássuk, mekkora volt a tét, álljon itt Dr. Werner Leich nyugalmazott püspöknek a könyvhöz írt bevezetője:
„Püspöki hivatali időm alatt egy lelkészt az Állambiztonsági Minisztérium különösen keményen ellenőrzött és korlátozott. Ennek a könyvnek a szerzője volt a megfigyelt lelkész, Gernot Friedrich. Beutazta a Szovjetunió turisták elől elzárt területeit, hogy megtalálja a legtöbbször német származású evangélikus gyülekezeteket. Ezek a közösségek akkor fenyegető illegalitásban és teljesen izoláltan éltek.
Ezen utazások során lelkészünket a szovjet titkosszolgálat, a KGB kémnek nyilvánította. Figyelemreméltó felszerelésnek kellett ilyen feltételezést ébresztenie – nem valami fényes öltözék volt az: rövidnadrág, szandál, hátizsák és kerékpár, mindez jó orosz nyelvismerettel párosult, méghozzá a hivatalos turistautaktól félreeső utakon, mélyen bent Szibériában. Ehhez jött még, hogy az állítólagos kém az orosz emberek szívét is megremegtette oratóriuménekesi képességével.
Amikor a KGB az Állambiztonsági Szolgálatnak átadta a jelentését, a lelkész különösen alapos megfigyelésben részesült, amitől azután nem is szabadult többet. Fáradságos tárgyalásokkal sikerült ugyan Friedrich lelkészt a kémgyanú alól fölmentetnem, de megfigyelése természetesen soha nem szűnt meg mindaddig, ameddig az NDK fennállt.
Kalandos utazásáról visszatérve az éneklő vándor előadásokban és elbeszélésekben adta tovább élményeit, tapasztalatait, amelyeket az evangélikus keresztényekkel, a baptistákkal és az Orosz Ortodox Egyházhoz tartozó hívekkel találkozva szerzett. Ez segített bennünket a külvilágtól való elzártságunkban ökumenikus közösséget gyakorolni messze keletre irányulóan.
A szerző izgalmasan, kedvesen jeleníti meg élményeit, kalandos útjait az egykori Szovjetunióban. Kívánok ehhez a könyvhöz sok olyan ragaszkodó olvasót, akiknek a szíve még nem keményedett meg teljesen, hanem akik készek azt még egyszer megnyitni, a messzire eltávolított hittestvéreket fölkeresni, méghozzá olyan korban, amikor az még veszélyes.”

Zászkaliczky Pál