Munkácsy Mihály passiósorozata
Munkácsy Mihály a XIX. század egyik külföldön is elismert magyar festőjének Trilógiáját talán senkinek nem kell bemutatni. Számtalan reprodukció juttatta el a kép valamely részletét akár a legegyszerűbb otthonokba is.
Elsőként a Krisztus Pilátus előtt készült el. Munkácsy hatalmas előkészületeket tett, megvásárolt mindent, ami segíthette egy korhű kép kialakításában. Modelleket keresett, textíliákat gyűjtött. A hatalmas vásznon nagy hévvel dolgozott. Gondosan ügyelt minden részletre.
Az 1881.ben készült festmény Krisztus és Pilátus első találkozását jeleníti meg (Ján 18.). Poncius Pilátus mogorván ül helytartói székében és a döntés súlya nehezedik rá. Krisztus pedig rendíthetetlenül áll középen, vakító fehér ruhájában.
A második kép, a Golgota 1884-ben született. Nemcsak a halott Krisztus és a megtört hívek kaptak főszerepet. Ugyanilyen fontosak – ha nem fontosabb – a bal oldali szereplők. Az elvonuló zsidók, akik megvitatják az eseményeket, az unott ács, és mind közül a legkiemelkedőbb a fehér lovas. Ha jobban megnézzük az arcát, Krisztus vonásait fedezhetjük fel. Ő az élő Ige, aki feltámadt. Ez a kettősség elementáris erőt ad a képnek.
Utolsóként készült el az Ecce homo, 1896-ban. Krisztus meggyötört arccal tekint le az ellene kiabáló tömegre. Bár nem középen áll, mégis minden tekintet rá szegeződik, ahogy a kép szereplőié, úgy a nézőé is. Az indulat kézzel fogható, dühödt arcok, kiabálástól kimeredt szemek, öklök és karok lendülete hullámzik az emelvény előtt. Krisztus azonban nem tekint senkire, az égre emeli szemét, és csendben tűri a megaláztatást.
A Krisztus-trilógia első alkalommal látható együtt Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítása 2011. augusztus 31-ig tekinthető meg.
