Csodálatos rendszer - Tolvaly Ernő retrospektív
Ki volt Tolvaly Ernő? Képzőművész, művészetfilozófus, művészettörténet-tanár vagy műkritikus? Mindez egyszerre - a 20. századi magyar képzőművészet hihetetlenül sokoldalú, és alig ismert alakja.
A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum hiánypótló, retrospektív kiállítást rendezett Tolvaly munkásságából. A kiállítás kurátora a hagyatékot kezelő Tolvaly Orsolyával, a művész lányával és egykori művész barátokkal olyan tárlatot hozott létre, amely igyekszik minden fontosabb vonulatát kiemelni a művész munkásságának.
Tolvaly a 70-es évek elején a Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként aktív tagja volt azon fiatalok csoportjának, akik minden lehetőséget megragadtak, hogy a kultúrpolitika által elzárt lehetőségek ellenére minél többet megtudjanak a nyugati országokban folyó művészeti tendenciákról. Igyekeztek az új áramlatokat integrálni a magyar képzőművészetbe, válaszokat keresni az aktuális kérdésekre. Tolvaly - habár egész életében a festészettel foglalkozott - már az egyetemi évei alatt és közvetlenül utána a konceptuális művészet felé fordult. Ennek lényege, hogy a művész szakít a hagyományos képzőművészeti formákkal, és az eszme, a gondolat válik elsődlegessé. Szerencsénkre számtalan jegyzete és terve fennmaradt, így nagyon sok részletet ismerhetünk meg ebből az időszakából (is).
A 80-as években Tolvaly visszatért a festészethez: tobzódik a színekben, a formákban, kitágítja a képkeret határait, a festékbe homokot, port és egyéb anyagokat kever. A konceptuális és a festészeti munkák párhuzama, egymásra reflektálása egész életművében párhuzamosan fut. Amikor fest, konceptuálisan gondolkodik; amikor megtervez egy-egy akciómunkát, a festészet kérdéseire keres választ. Másolja a nagy elődök (pl. Cézanne, Gauguin, Csontváry) munkáit, de mindezt azért teszi, hogy megértse, hogyan is gondolkodtak ők. Folyamatosan tanít (a Kirakatrendező Iskolában, majd a Pécsi Tudományegyetemen), írásaival segítve hallgatói indulását, művészi kibontakozását.
A tárlat végtelenül izgalmas, az egymást követő termek mindig új és új felfedeznivalót tartogatnak. Tolvaly megdolgoztatja a közönségét: mozogni kell, közelíteni és távolodni, felidézni egy korábbi korszak munkáit és kérdéseit, visszaemlékezni nagy klasszikusok műveire, és nem utolsó sorban elővenni a humorérzékünket. Mert ahogy Tolvaly mondta, nem szabad a művészetet halálosan komolyan venni!
http://lumu.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=915&menuId=43
