8. Bibliakör – A mulandóság (Róm 14,8)
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róm.14,8)
Ezen a vasárnapi alkalmon igazán „nehéz” téma került feldolgozásra, Gabi néni segítségével. Az asztalt 10 gyermek ülte körül, kicsiktől a nagyokig, és a gyertya meggyújtása után először bemutatkoztunk egymásnak. Beszélgetésünket személyes élményekkel kezdtük, megosztottuk egymással tapasztalatainkat az elmúlás, a halál és a halottak napi szokásokkal kapcsolatosan. (Vezető: Cseppelyné Gébele Gabriella)
Néhány napja mi is mécseseket, virágokat vittünk a temetőbe, szeretteink sírjára, így emlékezve meg róluk.
Elbúcsúzni valakitől, akit szerettünk nagyon szomorú dolog, hiszen többé nem láthatjuk őt, nem beszélgethetünk vele, és hiánya végig kísér minket egész életünkben. Ám ebben a szomorú helyzetben mindannyiunk számára van egy jó hír: Istentől a halál sem tud minket elszakítani, hiszen ő életünk minden pillanatában elkísér minket és vigyáz ránk. Gondoskodik rólunk és vár majd ránk az ő boldog, örömteli országa, ahol újra találkozunk azokkal, akik már előre mentek.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében – és a téma oldása érdekében – a gyerekek lerajzolták milyennek képzelik Isten országát, kik laknak ott, mit csinálnak, hogy telnek napjaik, milyen színek, tárgyak veszik őket körbe. A rajzokat a foglalkozás végén kitettük a templom bejáratánál lévő táblára.
Emlékezve szeretteinkre a foglalkozás utolsó részében gyönyörű üveg mécses tartókat festettünk, szebbnél szebb színekkel, volt, aki többet is.