8.Bibliakör-Ábrahám engedelmessége (1Móz 12, 1-9)

8. Bibliakör – Ábrahám engedelmessége (1Móz 12, 1-9)

Nagy izgalommal és egy éppen a történethez illő énekkel készültünk erre a vasárnap délelőttre gyermekeimmel. Velük együtt egy ötfős kis gyerekcsapattal beszélgettük át Ábrahám elhívásának történetét. A jól ismert eseménysort próbáltuk részleteiben átélni.
Kiket és miket is foglalt magában ez az ismeretlenbe induló csapat? Milyen volna, ha tőlünk kívánna egyértelműen az Úr valami szokatlant, egy számunkra talán ismeretlen vagy félelmetes dolgot? Velünk mi lehet Isten terve?  (Vezető: Erdészné Kárpáti Judit)     

Szólt-e hozzánk már erről személyesen, imádságunkra válaszul, igék által vagy eseményeken keresztül? Szó esett arról, hogy mi is áldást kaphatunk, és közvetíthetjük azt környezetünkre („megáldom a téged áldókat…”), ha mások kritikája, megfélemlítése ellenére is engedelmesen ráállunk Isten ígéreteire. Említettük itt Luther Márton kiállását is („Másként nem tehetek…”). 

Az ének és a négy részre bontott, színes feliratban kiosztott aranymondás megtanulása után rátértünk a játékos „kézműveskedésre”, ami közben arról hallhattak a gyerekek, hogy miért is volt olyan fontos Ábrahám számára az oltárépítés. Hogyan készült az oltár, miket áldozhattak ezen? Készített mindenki egy saját „oltárt”, melynek faragatlan köveit a sokszínű és változatos alakú Lego építőelemek jelképezték. Gondos és elmélyült munka során kirajzolódott, hogy ki milyen oltárt képzel el áldozatainak elhelyezésére. Ezekre – némi fantáziával kiegészítve a rendelkezésre álló elemeket – „Lego-kenyérkockát”, „zöldségeket-gyümölcsöket” és egyéb „kincseket” (nem beszélve az állatáldozatról, melyet jobb híján a Lego-lovak képviseltek) helyezhettek el a gyerekek, arra is gondolva, hogy mi lenne az, amit ők Isten elé vinnének pl. hálaáldozatul. Imádságban foglaltuk össze a hallott gondolatokat, hálát adva Isten értünk hozott, valódi, életet hozó áldozatáért: Jézus Krisztusért.